Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1954
LEVELEK RÓMÁBÓL Tamara egy ismerős üzlete küldött neki mintákat, amiből én is választottam egyet, majd küldök belőle mintát. Egyelőre mellékelek négy fényképet, még régebben csináltuk őket, a Kursaalban, Ostiában. Mindkettőtöket nagyon sokszor csókol, minden jót, sok szeretettel Zsuzsa I95. Róma, 1954. június 23. Édes Mamikám és Apu, most hamar írok egy pár sort, mert tegnap este hozták haza az új fotelokat és a kanapét, amit szombaton vettünk. Nem vagyunk egész normálisak, úgy látszik, fotel mániába estünk, de ez a kis „szalon” olyan édes volt és nem is került túl sokba, így megvettük. Én ugyanis most kaptam meg a fizetésemet, erre azt mondtam Matyinak, hogy ha nem veszünk rajta azonnal valamit, akkor elköltjük olyan dolgokra, amiknek semmi látszatuk nincs és nem maradandók. Elmentünk egy nagy fotelüzletbe, amit az ismerősök ajánlottak, és ahol most nagy nyári kiárusítás van. Azonnal beleszerettünk egy garnitúrába, majd csinálunk róla fényképet, de tényleg kár, hogy nem tudunk színes képet csinálni, mert ez színesben érvényesül csak igazán. Sárga az alapszíne, de nagyon tarka mintás, mindenféle színnel, azonnal felvidította ezt a faburkolatú szobát. Persze egy modern lakásban még helyesebb lesz. A mintája rém eredeti, vurstli és cirkusz rajzokkal, modern, kissé karikatúra stílusban. Van rajta ringlispíl, késdobáló, céllövölde, akrobata csíkos szőnyegen, stb. nagyon mulatságos és egészben is remekül hat. Olyan boldogok vagyunk, hogy egy óráig ugráltunk tegnap este a fotelok körül, a régi garnitúrát szétszórtuk a lakásban és ezt tettük a rádió mellé. De most már igazán utánanézünk egy új lakásnak, csak Matyit meg lehet-e egy kicsit mozgatni. Ö most már úgy megszokta ezt a környéket, hogy nem akaródzik neki elmenni innen, pedig a belvárosban nem nagyon lehet új lakást találni, illetve olcsóbbat nem. Megkaptuk Anyu június 14-i levelét, hál’ Istennek most nagyon hamar jönnek-mennek a levelek, csak el ne kiabáljuk. Rémes, nálatok is milyen rumli volt. Az újságokat mind megkaptuk és nagyon élveztük őket, kösz szépen, csak kár, hogy mi nem láthatjuk idősb Fixi-Faxi kiállítását. Nekem a legjobban a Magyar Nemzet kritikája tetszett. Külön gratulálunk Apunak a freskófestészetről írt cikkéhez, olyan világosan és érthetően van megírva, hogy direkt üdülés olvasni. Tamaráék /Lees/ vasárnap este itt voltak vacsorán, csütörtökön, Ur napján meg Jóskával /Runnyai/ és velük együtt a legelegánsabb vendéglőben voltunk, kb. 10 km-re Rómától, a Via Cassián. Ott persze csak olyanok esznek, akiknek autójuk van, mert máshogy nem lehet odamenni. Egy hatalmas villa, fent az emeleten is vannak asztalok, a földszinten külön bár is, ahol táncolnak. Ami luxust csak el lehet képzelni, az mind bele van nyomva, szinte már túlzás. A menü csak franciául van írva és ár persze nincs odaírva. Ügy tele volt, hogy alig kaptunk asztalt, fantasztikus toaletteket láttunk, rém ronda nőkön, úgy látszik, aki gazdag, az mind ronda. Tamara persze nagy feltűnést keltett, autogramot is kértek tőle, de engem is mindenki nézett, biztos azt gondolták, hogy én is színésznő vagyok. A kivágott fekete ruhámban voltam, a fehér fekete pettyes sállal, aminek a bélése fekete. Most vasárnap itthon maradtunk, mert nem volt szép az idő, este Tamaráék idejöttek vacsorára. Fulvio előre nokedlit rendelt, mert annyira ízlett neki, mikor egyszer itt evett. Csináltam egy kocsiderék nokedlit, gondoltam, hogy annyi fog maradni, hogy mi egy hétig azt 386
