Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1954
LEVELEK RÓMÁBÓL A múlt héten rengeteget dolgoztunk, még éjjel is, filmtémánkon, ami végre Nagyszombaton kész lett. Minden este itt vacsorázott Matyi egyik kollegája, akivel vacsi után kijavítottuk a fordítási hibákat. Végre most Húsvétkor kialudtuk magunkat, csak délután mentünk el itthonról, miután ebéd után is aludtunk egyet. Matyi csak ebédelni kelt fel. Hű, már nagyon késő van, most befejezem. Mindannyiatokat nagyon sokszor csókol szeretettel Zsuzsa 188. Róma, 1954. április 25. Édes Mamikdm és Apu! Azóta már biztosan mindnyájan Zebi virányain üdültök, remélem, teljesen gyógyultan. Anyu fényképének borzasztóan megörültem, nagyszerűen nézel ki, Mamikám, igazán nem látszik meg rajtad a betegség, a „Simpatische Köchin” /szimpatikus szakácsnő/ kifejezésen rengeteget nevettünk, rólam is csináltak itt két éve egy ehhez hasonló fényképet, csak én egy kiondolált szobalányhoz hasonlítottam. Az orvosságot rögtön feladtam, nem tudom, hogy meg fog-e felelni, mert az egyik olasz márkájú, viszont esküdöztek, hogy az ugyanaz, mint a svájci. A múlt hét szintén gépelés jegyében telt el, mert sokat kellett dolgoznom, a Modiglianit még húsvét előtt befejeztük, de úgy, hogy minden nap éjfélig dolgoztunk. Húsvétkor aztán aludtunk éjjel-nappal, de úgyis rém ronda idő volt, ami itt már száz éve nem fordult elő. Mindenki boldog Karácsonyt kívánt egymásnak, olyan hideg volt. A Modigliani nagyszerűen sikerült, remélhetőleg kellően értékelni is fogják. Tulajdonképpen abból a leírásból vettük az egészet, amit Ti küldtetek, mert a többi könyv főleg a művészetével foglalkozik és nem lehet róla, mint emberről semmit megtudni. Persze története is van különböző nőkkel és szerelmekkel, ezeket csak úgy az ujjúnkból szoptuk, mert Jeanne5, aki öngyilkos lett, a halála után önmagában nem lenne elég érdekes, erre megtoldottuk. Lényegében arról szól, hogy a halála után tartott nagysikerű kiállításon az a műkereskedő, aki néha vett tőle képeket, visszaemlékezik az életére. Mindig szegény volt, küszködött, de nagyon szeretett mulatni és keveset dolgozott. Mikor rájött, hogy halálos beteg, akkor nagy gőzzel hamar elkezdett festeni. Közben különböző nők váltakoznak, akik mind nagyon szerelmesek belé, mert állítólag nagyon tetszett a nőknek. Ez a nézőknek is tetszik. Közben bő alkalom nyílik a képei mutogatására a műteremben stb., végül egy konflisban betegen viszik haza, amiből meg lehet érteni, hogy meghal. Akkor megint visszatér a kép a kiállításra, ahol nagy sikere van és híres festő lesz, csakhogy ő már közben meghalt. Matyi egyik kollegája, Franco jött el minden este, néha a menyasszonya is és ők segítettek a fordítás kijavításában és át is írtuk egy kicsit. Akkor nekem még egyszer le kellett gépelni az egészet, ez ugyan nem volt már olyan nagy munka, mert tizenöt oldalra csökkentettük le a szöveget. Végre Nagyszombaton Matyi telefonált Peternek, hogy kész az egész, de ő elutazott két napra és csak hétfőn adta oda. Másnap elolvasta és azonnal telefonált, hogy nagyon tetszik neki és nem is hitte volna, hogy mi ilyen jó soggettót /témát/ tudunk írni. Most még néhány jelenetet meg akar változtatni és aztán átadja az egészet egy szövegkönyv író-5. Jeanne, Hébuterne: Modigliani élettársa és modellje 374
