Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1953
EZERKILENCSZÁZÖTVENHÁROM ebédet kell megfőznöm és Buksit sétáltatni, meg bevásárolni kell. Nekem viszont ez nagyon tetszik, hogy ennyit dolgozom és ilyen fontos személyiség vagyok, akinek nincs egy percnyi ideje sem. Azért sokáig nem szeretném én sem csinálni ezt. Múlt héten, Jóska névnapján elmentünk egy trasteverei híres vendéglőbe őt ünnepelni. Az üzlettársa és annak felesége is ott voltak, ezek olaszok és az ő kocsijukon mentünk. Az éttermet Cisternának hívják, állítólag ez most a legsikkesebb hely Rómában. Tény az, hogy egy félórás girbegörbe utcákon való kanyargás után jutottunk csak el oda, de ott alig lehetett parkolni, mert annyira tele volt kocsikkal az utca. A vendéglő sok, szintén girbegörbe helyiségből áll, a falak telefestve mindenféle római emlékkel, Trilussa13 költő vicces képmásától Raffael Fornarinájáig14 minden rajta van. A kaja kitűnő, de biztos elég drága is, mindenesetre nem mi űzettük. Képzeljétek, most elég sok pénzünk van, de nem érünk rá elkölteni, csak szombat vasárnap; akkor meg szerencsére az üzletek be vannak zárva. Azért minden szombat délután bevásárló körútra indulunk Matyival és mindenfélét sikerült már összevenni. így például ő vett egy íróasztal lámpát, ez volt a mániája. Vettünk egy nagyon helyeset, össze-vissza hajlítható, modern, zöld. Az aquarelleket elkezdtük végre bekereteztetni, persze saját magunkról sem feledkezünk meg. Én kaptam egy édes piros bőrpapucsot, kapok egy új zöld-fekete-fehér shottis ruhát, egy fekete magas nyakú pulóvert, ez most a legnagyobb divat, aztán egy méz-sárga pulcsit, meg egy gyönyörű kis selyemsálat, amire régi egyiptomi hajók vannak ráfestve. Ezen kívül komoly betétállományunk növelésére is gondoltunk és vettünk megint egy százast. Apunak okvetlenül el fogjuk küldeni a reprodukciókat, holnap, szombat lévén, utána fogok nézni. Holnap feladok egy doboz csokit is, de azt hiszem, már nem fog megérkezni Húsvétra. A lakótársunkkal nagyszerűen kijövünk, egyrészt alig látjuk, de nagyon szimpatikus továbbra is. Este most mindig együtt megyünk haza, munka után. Buksi annyira imádja őt, hogy minket már alig vesz észre, amint ő megérkezik a hátára fekszik és has vakarást várva kalimpál a lábával. Elmeséltem Buksinak, hogy Betyár milyen okos kutya, pedig fiatalabb, mint ő. Nagyon elszégyellte magát, de továbbra is ugyanolyan rossz. Szegény Buksit bizony nem viszem most túl hoszszú sétákra, de reggel mindig lemegyünk azért a Tevere partra, ott kiszaladgálja magát és nyakig sáros lesz. Én annyira szeretek oda lemenni, mert az ember teljesen a szabadban érzi magát, mint Zebiben a Duna-parton, hogy Linda minden kétségbeesett tiltakozása ellenére minden nap lemegyünk. Sajnos Buksiról az ott összegyűjtött sár és homok mind itthon pereg le, ami tényleg bosszantó a takarítás szempontjából. Nagyon örültem, amit Szofiról írtatok, ez buzdítólag és serkentőleg hat rám. Matyinak csak az nem tetszik, hogy ilyenkor később jövök haza.15 Most egy pár napra abbahagytam az írást, mert egyáltalán nem volt időm és egy másik gépen folytatom. Közben tegnap, illetve szombat este voltunk színházban és nagyszerűen mulattunk. Egy francia vígjátékot láttunk, egy Russin nevű szerző írta, olyan Bókay-szerű mulatságos, szellemes darab. A színészek remekek, mind híres olasz színészek, de hiába írnám meg a nevüket, ti nem ismeritek. 13. Trilussa néven jelentek meg írásai Carlo Alberto Salustri (1871-1950) olasz költőnek 14. Raffaello Santi (1483-1520) olasz festő, a La Fornarina (1518-19) valószínűleg a kedvesét ábrázoló festménye 15. Zsuzsa szerkesztőként és hírolvasóként dolgozott az olasz rádió magyar nyelvű adásának szerkesztőségében. Amikor a szülőknek sikerült meghallgatniuk Zsuzsát a zebegényi rádiójukon, arról úgy számoltak be, hogy találkoztak Szofival. (Levelek otthonról, Szönyi István és Bartóky Melinda levelei Szönyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949- 1960). Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009.1953.176-178. sz. levél, 347-352. o.) 313
