Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1953
LEVELEK RÓMÁBÓL és üdvözli. Runnyai tudna szerezni plakátmegbízást nekünk, valami ásványvízüzem, nincs jó ötletetek erre nézve? Egy üveg, olyan, mint a keserűvíz, de itt borhoz isszák. Más újság most nincs, pá-pá, nagyon sokszor csókol Mindkettőtöket szeretettel Zsuzsa Édes Anyu és Apu, utolsó leveletekből látom, hogy volt főnökömről /De Sica/ nem egészen autentikus forrásból hallottatok egyet s mást, így dióhéjban el próbálom mondani utolsóelőtti filmjének történetét. Hál’ Istennek neki már akkor sem volt arra szüksége, hogy zálogházba tegyen bármit is ahhoz, hogy hozzáfogjon a filmhez, hisz már akkor jó nevű rendező volt (Sciuscia című filmjével, ami két fiatal srácról szól és szintén gyönyörű film, az azt megelőző évben nyerte meg Amerikában „a legjobb külföldi film” Oscar-díját; és amint tudjátok, egy év után ezzel a Biciklitolvajok kai megnyerte még egyszer ugyanott és ugyanazt a díjat, tehát az elismerés a világ azon részén sem hiányzott, sőt), akinek minden producer szívesen ad pénzt. Ami filmjének főszereplőjét illeti: ő a főszereplőit mindig nem-színészek közül választja, részben mert az olcsóbb és részben mert így rendezői egyeduralma még jobban érvényesülhet. Mikor megkötötte ezzel a volt munkással a szerződést, ebben benne volt (hisz rendező mellett egy fineszes nápolyi is és tudja nagyon jól, hogy mit jelent a publicitás láza, főleg a kezdőknél), hogy a forgatás befejezése után az visszatér előző munkahelyére, ami az illető gyárvezetőségével is fix le volt kötve. Ám... a dicsőség megártott és az illető utána hallani sem akart már volt munkájának folytatásáról, bár az várta őt. Természetesen próbált most már mint „nagy” színész (nem ő volt nagy, hanem a rendezője) elhelyezkedni, de ez természetesen nem sikerült, miután nem nagy színész. így ezek után természetszerűleg az illető máshol keresi megízlelt szereplési dicsőségvágyának kielégítését, amit úgy látszik, igen könnyen meg is talált. Különben az az amerikai úr, akiről abban a cikkben szintén szó volt, tudtommal az Oscar-díjakat kiosztó zsűrinek a tagja, és miután az a zsűri egyhangúlag (és már másodszor, hiszen előzőleg is kapott egyet már a Sciusciáért) a főnöknek ítélte ezért a filmjéért a díjat, azt lehet ebből következtetni, hogy az az úriember is tisztelője lehet a főnök tehetségének és eszébe se jutna, hogy azt bármilyen másra igyekezzen megváltoztatni. Mindkettőtöket sok szeretettel ölel Matyi 15 7-Róma, 1953. március 27. és 30. Édes Mamikám és Apu! Már megint elég rég nem írtam, közben Tőletek jött egy levél a fényképekkel. Egész jól ki lehet venni, hogy kik vannak rajta, de miért lettek ilyen homályosak? Most RENGETEG dolgom van, alig van öt perc időm, két hete elfoglalt háziasszony lettem és ezenkívül még Simi is megbetegedett és így ezt is csinálom. Kissé már meg is hülyültem a sok munkába, Matyi nagyon dühös, hogy amikor a legtöbbet keressük, én akkor dolgozom a legtöbbet. De holnap már befejezem és egy hétig pihenni fogok. Lindát elsejétől kezdve reggeli takarításra és mosogatásra felveszem és akkor nekem csak az
