Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1952
EZERKILENCSZÁZÖTVENKETTŐ Most én is mindennap gépelek és ezzel naponta 1.000 lírát keresek, azonkívül jövő hét elején elmegy Simi is két hét szabadságra, így szeptember 15-től október 1-ig minden este dolgozom. Ennek megfelelően a fizetés is emelkedik. Még a múltkoriból vettem magamnak egy gyönyörű fekete-fehér pepita kosztümanyagot. Erre már régen fájt a fogam és végre ma megvettem. Az anyag tiszta gyapjú, abszolút nem gyúródik, ennél szebbet elképzelni se lehet. Nem pepita, hanem pied-de-poule, rengeteget törtem a fejem, hogy tulajdonképp milyet vegyek, ne legyen-e valamilyen színű, pl. pirosfekete, mert azt Loulou szerint télen jobban lehet viselni. Viszont Rómában olyan szép idő van pl. februárban, arról nem beszélve, hogy novemberig ragyogó napsütés van, hogy mégis ezt tartottam jobbnak. Tavasszal is éppúgy lehet viselni, sőt. A gallérjára, illetve a felső reverjére bársonyt tetetek és a zseb patnijára is. Egész „klasszikusra” csináltatom, hogy ne kelljen jövőre kidobni, ha más lesz a divat. Elöl három gomb, két zseb és rendes kihajtó van, a szoknya teljesen egyenes, berakás nélkül. Zsuzsa szabójához megyek, mert nagyon jól dolgozik, és nem kér túl sokat. Majd ha a szabó kiszabta, akkor küldök mintát belőle, én nem merek beleszabni, nehogy pont a szoknya aljából vágjak ki egy kockát. Ami az árát illeti, elég borsos volt, métere 8000 líra, de úgy gondoltam, hogy kosztümön nem érdemes spórolni. Ennél drágább anyagot nem is nagyon lehet kapni. Közben Matyi megérkezett és már túl vagyunk a vacsorán, nagyon ízlett neki, mert ő olyan kásásán szereti a krumplit. Most remek a szőlő itt, olyant veszünk, amit otthon saszlának hívtunk, de itt sokkal jobb. Az alma, körte nem olyan jóízű itt, mint Magyarországon, úgy látszik túl sok a nap nekik, de szőlő, őszibarack, sárgadinnye egész különleges jó ízűek. Tegnap este Jóska volt itt egy egész vadonatúj nővel. Általában hetente cserélgeti őket, de szerencsére ide csak a jobbakat hozza el. Ez egy egész helyes magyar lány, nem túl csinos, de szimpatikus, ami fontosabb, legalábbis a mi szempontunkból. Jóska akart meghívni minket, hogy üljünk be valahová egy fagylaltra, de én már előre készültem, hogy este meghallgatom a rádióban a velencei zenei fesztivál megnyitását, mert Vivaldi Négy évszakít játszották és kijelentettem, hogy erről nem mondok le. így ők jöttek ide és még előtte meg tudtam hallgatni a Vivaldit. Újabban előlépett kedvenc zeneszerzőmmé, nem tudom, írtam-e már. Úgy látszik, ez Olaszország hatása, hogy most nem Mozartot szeretem a legjobban, mert már három éve vagyunk itt és talán ezért jobban meg tudom érteni Vivaldit. Viszont pl. Verdit nem nagyon bírjuk már, mert minden rádióból folyton az árad és még az utcán is azt fütyülik. Most újult erővel hallgatjuk a rádiót, mert elromlott, mint kisült, egy lámpa égett ki. Szerencsére a Via Ripettán van egy helyes kis villanyüzlet, egy Petikeszerű szimpatikus tulajjal, aki s.k. javítja a dolgokat. Egy hét alatt remekül helyrehozták a rádiót, most úgy szól, hogy nem győzzük lehalkítani és minden állomást lehet fogni rajta. Sandróékkal telefonon beszéltünk csak, mert Juciék visszajöttek ugyan a nyaralásból, de Sandro meg most utazik hivatalból Genovába. Majd ha onnan megjött, ők telefonálnak. Zsuzsa is elutazott Sorrentóba, valaki meghívta egy pár napra. Pedig most lehetne nagy rumlikat rendezni, hogy nincs itt Loulou, akármeddig fennmaradhatnánk. Loulou vasárnap már megérkezik, írt egy képeslapot, hogy csináljunk neki is ebédet. Az újság már egy pár napja nem jön, nem tudom, mi lehet az oka, eddig nagyon rendesen jött. Hát pá-pá, sok szeretettel csókol Mindkettőtöket Zsuzsa és Matyi 285
