Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
Szőnyi Zsuzsa kézírésos naplói 1949 "Disszidol. I-II."
SZŐNYI ZSUZSA KÉZÍRÁSOS NAPLÓI 1949 nem bírtuk el, még egy kiló narancsot vettünk. A csomagokat itthon mind kibontottuk, mindent kiraktunk és megmutattuk Bélának. Délután moziba mentünk, egy rossz angol filmet láttunk, S.O.S. im Mont Blanc volt a címe. Egy repülő lezuhan a hegyekben, havazik, éheznek az utasok, a fele meghal. Egyáltalán nem volt érdekes, sajnáltuk, hogy megnéztük. ip4p. március 24. csütörtök Megint egy csomó levelet kaptunk. Kettőt Bécsből, a Wien Filmtől és a British Film Sectiontől. Olyan udvariasan és kedvesen írnak, táviratoztak Londonba pénzért, stb. Olyan jókedvünk lett, nagyon megnőtt az önbizalmunk, hogy mi ilyen „mazsolás” emberek vagyunk. Elhatároztuk, hogy fürdőbe megyünk, mert itthon csak lavórban lehet mosakodni. A fürdő egy nagy épület, van uszoda is benne, de az csak délután van nyitva. Kádfürdőbe vettünk jegyet, ilyenben még úgyse voltunk. Bélát különtették, minket egybe, mert kétszemélyesre várni kellett volna. Egy nagy modern kád volt, mosdó és külön egy dívány fehér lepedővel bevonva. Nagyon szép tiszta volt minden. A kád akkora, hogy úszkálni lehetne benne. Jó forró vízben megfürödtünk, legalább egy fél kiló kosz jött le rólunk. Úgy elgyengültünk, hogy alig tudtunk járni, mert majdnem egy óráig ültünk a vízben. Kiültünk a folyosóra, ahol padok vannak, és lehűltünk egy kicsit. Béla is kijött, mint kisült, ki akarta mosni a zokniját és nem volt bedugva a lefolyó, mire odakapott, a zokni lefolyt és eltűnt. Ügy nevettünk, hogy alig bírtunk hazavánszorogni. Csak az egyik lábán volt zokni Bélának. Már napok óta nézegettük a fényképezőgépeket, láttunk egy helyeset, 120 schillingért. Ma az én unszolásomra megvettünk egy kis Zeiss Ikon bokszot, vettünk filmet is hozzá. Ebéd után rögtön elkezdtünk fényképezni, először az utcáról levett minket Béla, amint kihajolunk az ablakon, aztán felmentünk a Schlossbergre, és nyakra-főre fényképeztünk. Leültünk a kioszkban, ittunk sört és napoztunk. Olyan meleg volt, hogy a kabátokat is le lehetett venni. Sikerült az egész tekercset elfényképezni, rögtön bevittük itt a Spargasséban egy fényképüzletbe, hogy hívják elő. Valószínűleg a fele pocsék lesz, de majd rájövünk, hogy kell a géppel bánni. Ma már nem kellett befűteni, olyan jó idő volt. Még délben a piacon vettem egy primulát, nem bírtam megállni, olyan sok szép virág van. Most sokkal szebb a szobánk, hogy virág is van benne. A pasziánsz legújabb áldozata Béla, akit megtanítottunk, és most már ő is vadul rakja. Matyi már ősjátékosnak számít, folyton dührohamokat kap, ha nem jön ki. ip49- március 25. péntek Délelőtt ragyogó szép idő volt, elhatároztuk, hogy megmutatjuk Bélának a Hilmteichet. Felültünk az egyes villamosra és elkezdtünk zötyögni. Közben Béla az összes feliratot megkérdezte, hogy mit jelentenek és felírta. Én is nézelődtem, egyszer csak megláttam a villamos tábláján, hogy Mariatrost. Már láttam róla szép fényképeket, mondtam Matyinak, hogy menjünk a végállomásig. Egy félóráig utaztunk, szép dombos vidéken, kis villák között. Mariatroston az egyik meredek kis domb tetején van a fehér hatalmas barokk templom, felmásztunk megnézni. Olyanféle búcsújáróhely, mint Márianosztra, a templom előtt kegyszer-, gyertya- és levelezőlap-üzletek vannak. Mi is írtunk haza egy-egy lapot. A templom hatalmas nagy, tele van freskóval, képpel, szoborral. Üldögéltünk a napon a templom előtt, gyönyörű kilátás volt és remekül sütött a nap. Siettünk vissza, el is késtünk kicsit az ebédről. Ebéd után rém álmosak voltunk a jó levegőtől, nekem sajnos Nádinkéhoz kellett mennem, segíteni a függönyvarrásban. Svájcból hozott egy gyönyörű anyagot, kiszabtuk, de kisült, hogy a 26
