Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1952
LEVELEK RÓMÁBÓL Szombatonként én mindig szabad vagyok, tekintve, hogy péntekre cseréltük át a napomat. így sokkal jobb, mert Matyinak szombat délután az egyetlen szabad délutánja és este is szívesebben marad fent, mivel másnap alhat. [...] Most megint minden héten fogok írni, mert úgy látszik, jobban jönnek a levelek. Mindkettőtöket nagyon sokszor csókol sok szeretettel Zsuzsátok I4I. Róma, 1952 /Dátum nélkül/ Édes Mamikám és Apu! Most bent ülök a hivatalban, de tekintve, hogy a mai „leckét” már megcsináltam, így potyázom és írok Nektek. Újabban megint rengeteg dolgom van, mert Simike szabadságon van, és mindent én csinálok. De nekem ez borzasztóan tetszik, bár lenne mindig így, ennél érdekesebb munkát nem is tudok elképzelni. Állítólag most elő fogok lépni a szamárlétrán, de ezt majd csak akkor hiszem, ha már tényleg megtörtént, addig nem akarom elkiabálni. A munkától függetlenül is nagyon jól érzem itt magam, meg a másik munkahelyemen is, mert mindenki irtó kedves és egész nap mást se hallok, mint hogy én milyen csinos és szimpatikus vagyok. Tudniillik az olaszoknak az a szokásuk, hogy ha tetszik nekik valaki, azt folyton hangoztatják is, de persze azt nem kell komolyan venni, ezek csak „complimentik”. Az én nyamvadt önbizalmamnak viszont nagyon jót tesz és kezd irtó nagy szám lenni. Van egy csomó „udvarlóm” is, persze ez inkább olyan viccelődési alapon, de nekem nagyon tetszik, hogy ha megérkezem, akkor mindenki nagy lelkesedéssel üdvözöl, hogy végre itt vagyok. Van egy öreg albán bácsi, aki minden nap hoz egy kis csokit vagy süteményt és Mikulásként leteszi az asztalra. Egy másik fiatalabb meg folyton azt mondja, vau-vau, amióta egyszer azt mondtam neki, hogy a kutyák nagyon érdekelnek engem. Szóval nagyon jól szórakozom itt, egész úgy érzem magam, mint bálozó ifjú lánykoromban. Sőt egy olasz báró is udvarol nekem, aki Velencébe való, és állítólag egy igazi Tiziano lóg az otthonukban. De még ettől se hatódom meg, nem kell megijedni. A kosztümanyagot már elvittem a szabóhoz, Zsuzsa ajánlotta és állítólag nagyon jól dolgozik. Ma már mehetek is próbálni, majd akkor elkérek egy kis mintát az anyagból, hogy küldhessek Nektek is. Én már alig várom, hogy kész legyen, azt hiszem, nagyon guszta lesz és remélhetőleg hidegebb lesz, hogy fel lehet majd venni egy hét múlva. Itt most elég hűvös van és minden nap egyszer esik az eső, pedig szeptemberben még nem illene neki. De zivatar után rögtön elkezd sütni a nap és meleg van. Engem csak az dühít, hogy mindig cipelni kell az esernyőmet, mert sose lehet tudni, hogy mikor kezd el esni. Még nem is írtam, hogy Loulou is megérkezett a szabadságáról, azt mondja, hogy borzasztó hideg volt egész idő alatt és pulóverekben, hegymászó cipőben és plédekben melengette tagjait. De aki a francia Alpokba megy, az el is lehet készülve ilyen jeges időjárásra. Putzi kutya rózsaszín fenékkel érkezett meg, mert valami kiütést kapott a sok húszabálástól és most úgy néz ki, mint egy öreg majom. Buksi azért nagy örömmel üdvözölte őt. Tegnap kutya-, illetve csonttragédia történt, szerencsére a következmények nem minket sújtanak. A balkonunkra ugyanis a szomszéd kislányok a mi tilalmunkkal és többszöri figyelmeztetésünkkel el278
