Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1950
EZERKILENCSZAZOTVEN tunk. Ha felnéztünk, a római régi házakat láttuk, lent meg sátrakat és hullámzó emberfejeket, ehhez olyan fülsiketítő zaj volt, hogy az embernek kóválygott a feje. Olyan hangulata volt az egésznek, ami nem hasonlít semmihez, ez a túláradó életöröm, ami csak az olaszokban van meg. Rengeteg céllövölde, erőpróba, meg játéksátrak, gyümölcs és minden. Vettünk egy kis rézibriket, amit hamutartónak lehet használni, nagyon helyes. Éjjel 12-re értünk haza, azon a környéken még az üzletek is nyitva voltak. Itt Vízkereszt talán még nagyobb ünnep, mint Karácsony, ilyenkor jön a Santa Klaus és hoz a gyerekeknek játékot. A leghelyesebb szokást ma délelőtt láttuk. Minden közlekedési rendőr posztja körül van rakva a földön ajándékokkal, hatalmas „Meinl” szerű kosarak pezsgővel, konyakkal, kekszes dobozok, likőrök, az autósok olajat adnak, minden szépen lerakva. Luftballont is kaptak, a San Silvestrónál lévőnek nyolc luftballonja volt. Középen áll a rendőr a masnis kosarak közt és irányítja a forgalmat. Viszont egyes helyeken annyi ember áll és nézi az ajándékokat, hogy a forgalom teljesen megakad, de úgyis ünnepi hangulat van és ez nem számít. A Tritonén lévő rendőr legalább 100.000 líra értékű dolgot kapott, persze ezt főleg az üzletek adják. De olyan helyes szokás, szépen le van rakva minden a földre és az autók kikerülik. Ma Matyi elszaladt a könyvekkel Sandróékhoz, míg én öltöztem, azt mondja, a család tagjai egyenként berohantak megnézni őket. Először Sandro, egészen reszketett örömében, hogy milyen szépek, aztán Juci, jött rohanva a kislánnyal, hogy hol vannak az új könyvek? Végül a nagymama is betipegett. Megcsináltam most az Apu által küldött kávéházat, mint osteriát /vendéglőt/ az egyik könyvre, ezt megmondta Matyi, hogy ki rajzolta és nagyon meg voltak hatva. Ügy sajnálom, hogy Ti nem látjátok, mit működik leánykátok, de majd ha egyszer eljöttök ide, Sandróéknál mindig megmarad. Most adtak egy olyan könyvet, amit valaki elrontott és neki nagyon kedves könyve, lemosta és nekem kell újból megcsinálnom. Még azt megírom, hogy az egyik ház falán, közel a földhöz van egy kis kút, fehér márványból, felette egy relief, egy kutyafej. Ez külön kutyáknak van, olyan magasan, hogy kényelmesen ihatnak. Babitsot és Aranyt nagyon élvezzük, a Jónást felolvastuk hangosan, nagyon örülünk, hogy már ilyen szép könyveink vannak. Az álom-filmtémáról legközelebb írok, Moore egyszer mesélt ehhez hasonlót, de ő azt mondta, ilyesmiből nem lehet egész filmet csinálni. Pá-pá, nagyon sokszor csókol Mindkettőtöket Zsuzsa, Matyi Vince nem telefonált, tehát Milánóból, úgy látszik, nem lesz semmi. Nekünk semmi kedvünk se lett volna odamenni, így nem is bánjuk cseppet se. Itt, ha a díszletfestésnek vége lesz, majd csak akad valami, mégis itt már vannak ismerőseink és barátaink, ott meg senkit nem ismerünk. IOO. Róma, 1950. január 8. Édes Mamikám és Apu, tegnap, szombaton kaptam meg a leveleteket és a kis kéményseprőt, ami hihetetlen mázlit hozott. Matyi csak este 7-kor jött haza és addig én semmit nem tudtam az egészről. Reggel, mikor kiért Cinecittába, már várta őt egy pali, aki taxival azonnal elvitte a Via Marguttába, egy mérnöki irodába. 203
