Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
Az Amerikába menésről nem tudunk semmi újat, írtunk Vincének, hogy tulajdonképpen hogy gondolja ezt a dolgot. Most már mi is azon vagyunk, hogy menjünk, mert ez a legokosabb dolog, de nem tudjuk, hogy fog sikerülni. Halljuk, hogy ott majdnem teljesen megszűnt újabban a munkanélküliség, állást Vince könnyebben fog szerezni, mint itt. Es főleg itt állandó munkát lehetetlen kapni, ez a film is csak egy-két hónapig fog tartani. [...] Most már kell öltöznöm, mert Runnyaival vacsorázunk a „Kis Piszkos”-ban, a szokott vendéglőnkben. Nagyon sokáig tartott a levélírás, mert Matyi időnként verseket olvas fel és akkor abbahagyom. Érdekes, nem is tudtuk, hogy József Attila ilyen nagyszerű költő volt, most olvasta fel a Balatonszárszó című versét, ami nagyon szép. Valahogy eddig nem volt olyan nagy kedvünk hozzá. Most már tényleg pá-pá, kösz szépen a karácsonyi csomagot, nagyon sokszor csókol szeretettel Mindkettőtöket Zsuzsóka Nagy élvezettel olvastam Apu részletes tanácsait, de hál’ Istennek nem kell ezt az aránylag komplikált emulziót megcsinálnunk, mert így alkohollal erősen lemosva is lehet a pergamenre festeni aquarellel, persze olyan tubusból kinyomós aquarellt használunk. Közben megtudtuk, hogy valódi pergamen, ő még Spanyolországban vette. Hát most meg, amint Zsu már írta, olyan bődületes nagy pingálásokat kell majd csinálnom: egyszer 5x2 centiseket, egyszer meg 9x3 métereseket; még utóbb belejövök a festésbe ennyi sok gyakorlattól. Az Adyt, bár még nem illene olvasnom, már nagyban falom. Mindkettőtöket sokszor csókol Matyi 92-Róma, 1949. /dátum nélkül/ szerda délelőtt Édes Mamikám és Apu, most egy ilyen vízözön előtti tollal írok, mert Matyinál van a töltőtoll. Mindig ezzel szoktuk a betűket a könyvekre írni, persze festékkel. Tegnap megkaptuk a levelet a mintákkal. Nagyszerűek, sajna a kávéházast már megcsináltuk, pedig ez remek lett volna. [...] Szombat este lementünk Runnyaival találkozni a Kis Piszkosba, persze egy cseppet se koszos, csak Runnyai hívja így. Ott volt még egy nagyon szimpatikus, negyvenöt év körüli ember, Magyar Sándor, első óceánrepülő. Matyi azt mondja ő már hallotta hírét ennek. Nagyszerűen éreztük magunkat, rengeteget nevettünk és finomakat ettünk, mindenkit Runnyai hívott meg. Én először egy előételt ettem, amiben mindenféle kis mütyürke volt, gomba, hal, articsóka, olajbogyó, vaj, paradicsom, stb. Aztán borjúhúst a la Bolognese, ami egy remek étel. Először jön egy bécsi szelet, azon van egy főtt sonka, azon egy finom különleges sajt, szintén melegen. Ehhez rósejbnit ettünk és bort ittunk. Aztán egy karamell krémet, illetve pudingfélét ettem és mandarint. Runnyai mesélte, hogy a múltkor elvesztette az arany cigaretta tárcáját, illetve egy eszpresszóban felejtette egy asztalon. Már otthon volt, mikor észrevette, visszament és pont ugyanott megtalálta. Azért ehhez nagy mázli kell. 183
