Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
1949 EZERKILENCSZÁZNEGYVENKILENC Most befejezem, majd holnap írok még. Sandróék meghívtak vasárnapra ebédre, ott lesz a spanyol követ is. (!!???!) Pá-pá, nagyon sokszor csókol szeretettel Zsuzsókátok Ez a mellékelt ábra Matyi által festett Christmas Card, most lett kész és kaptunk mi is belőle. Moore külön ragaszkodott ahhoz, hogy a kis kerek táblán lévő piros megmaradjon, mert a többszínnyomás miatt ez külön sokba került. 91' Róma, 1949. december 10. Édes Mamikám és Apu, múltkor kutyafuttában írtam csak, remélem, azért meg lehetett érteni a levelet. Azóta van egy új hír, mégpedig az, hogy Matyi megkapta az állást! Még nem tudjuk, hogy jó-e vagy rossz, mert lehet, hogy kevesebbet fizetnek, mint havi ötvenezret és akkor rosszabbul jövünk ki. Valószínűleg, sőt biztos, hogy Vince féle pénzt nem fogjuk kapni, mivel mindig úgy volt, hogy azt addig kapjuk, amíg nincs állás. Tegnapelőtt beszélt Matyi megint Moore-ral, ideadta a hiányzó 12.000 lírát és akkor mondta, hogy megvan az állás, egy francia film Architect-je mellett, mint festő fog dolgozni Matyi. De Moore azt mondta, hogy az illetővel nem szabad pénzről beszélni és így fogalmunk sincs, hogy mennyit lehet ezen keresni. Ma délelőtt Matyi kiment a Cinecittába, ahol a filmet csinálják. Az építész egy görög fiatalember, szerencsére nagyon kedves és németül beszél. A Cinecittá villamossal félórányira van, olyanféle mint a Nemzetközi Vásár, csupa pavilon. Csak egy bejárata van, és ott mindenkit igazoltatnak, persze Matyi kapott Moore-tól egy igazolványt. Az ötös számú pavilon a franciáké, rettenetes nagy épület, hatalmas stúdió, ahol már fel van építve egy múltszázadbeli bálterem és van egy csomó öltöző, rendesen berendezve, nem úgy mint Grazban. A görög elmagyarázta, hogy valami régi francia mese a film tartalma, Laportatrice dipane olaszul a címe. (Kenyérhordozó). Megmutatott egy dekorációt, kilenc méter széles és három magas, ezt meg kéne festeni egy Böcklin81-szerű kép után december 22-re. Matyi mondta, hogy az túlzás, tekintve, hogy neki kell csinálni a bekockázást és mindent. A görög is túlzásnak találta és azt mondta, hogy van ott más is, egy trón fölött kisebb mütyürkék a falon és valószínűleg azt fogja festeni Matyi. Dolgoznak ott más festőművészek is, remélhetőleg nem akarják majd egy kanál vízbe belefojtani. Fő az, hogy a görög nagyon helyes és szimpatikus, kedden fog telefonálni, hogy mikor menjen ki Matyi, mert most nagytakarítás van és senki se dolgozik. A főszereplőket is megmondta, de Matyi egy nevet sem ismert. Hát most vége az arany életnek, valószínűleg visz magával ebédet és ott van egy nagy étterem, eszik hozzá valami meleget is. Mert félóra az út oda, félóra vissza, nem érdemes hazajönni ebédelni. Kb. este hatig fog dolgozni, én nem nagyon mehetek ki, mert nem engednek be senkit, csak majd egyszer-kétszer, ha kész lesz, megkérem Moore-t, hogy vigyen ki. így én most egyedül maradok, de úgyis fog jönni Olga nemsokára, majd azzal leszek. Meg állandóan csinálom Sandróék könyveit, ma is kettőt megcsináltam és olyan jók lettek, hogy Matyi egész elcsodálkozott. 81. Arnold Böcklin (1827-1901) svájci festő, szobrász. Művészetét a romantikus témavilág és a realisztikus stílus jellemzi. gazdag koloritú 181
