Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL nagy káposzták és elképzelhetetlen halak tömege, meg gyümölcsök, egész egzotikusak, van egy furcsa sárga körteszerű gyümölcs, pattanások vannak rajta és mindegyiken egy szőrszál. Azért ez kissé gyanúsan nézett ki. Szőlő van a legtöbb, mindenféle fajta, de legjobb a Regina nevű, erre már rájöttünk. A banánok nagy fürtökben lógnak, én rettentően imádom a banánt, itt sokkal jobb íze van, mint Pesten volt. Sajnos még elég drága, egy darab 40 líra, mert még nincs itt az ideje. Aztán van valami furcsa dolog, egy ember szokott menni az utcán és ordít valamit. Egy pléhdobozban, vízben fekete golyók vannak, az emberek, de főleg a gyerekek veszik ezt és megeszik. Erre még nem tudtunk rájönni, hogy mi lehet. Hogy van az új családtag, a cicus? Még nem ette meg Tüncsike? Csau-csau, sokszor csókol szeretettel Zsuzsa Kedves Apu, a portrét persze olajban akarják, hogy mekkora legyen azt, nem tudom; de különben is már olyan sokáig húzódik a dolog, hogy nem tudom, lesz-e belőle valami; most, hogy már fel vagyok vértezve tanácsaiddal, nem izgulok annyira, inkább azért izgulok, hogy elmarad az egész a gubával együtt. Na, pá-pá, mindkettőtöket sokszor csókol Matyi 73-Róma, 1949. október 13. Édes Mamikdm és Apu, megkaptuk az október 4-én írt levelet, a Toldi első része is megjött, nagy élvezettel olvasgatjuk, hiába, remek író ez az Arany János. [...] Mi csináltunk egy pár Christmas kártyát mintának, olyan kis római képekkel a fedelén, amilyenek az aquarellek, csak kisebbet. Elvittük egy nagy papírkereskedésbe, ahol a kirakatokban csupa ilyenek voltak, Matyi ment be egyedül és megkérdezte, hogy nem vesznek-e ilyet. Azt mondták, hogy nagyon szép, de ezt ők nem tudják eladni, mert egyrészt rengeteg van már és másrészt 40-50 líránál többet ilyesmiért nem adnak az emberek. Ennyiért pedig nem érdemes csinálni, persze azok mind nyomtatva vannak és azért ilyen olcsók. Egy másik üzletbe is bement, ahol egy kedves öreg néni volt és sokáig elbeszélgettek, én már alig győztem kivárni, amíg kijött. Ez is azt mondta, hogy nem lehet eladni, mert semmit se vesznek ma az emberek. így gyógyultan távoztunk, majd elmeséljük Moorenak. Láttunk egy nagy mérnöki körző stb. üzletet, ide bementünk és egy félóráig magyaráztuk azt a plakátnagyító készüléket, amíg megértették. Van egy csomó nagyságban, az, ami nekünk kéne egy fél méterre nagyít és 2.500 líra. Kaptunk róla egy prospektust németül, így ennyivel is okosabbak lettünk. Ezután, elsétáltunk a Via Venetóra, hogy T. /Triznya/ Anyu által kért divatlapot megérdeklődjük. Van ott egy újságpavilon, azt hiszem, ami újság a földön megjelenik, az mind kapható itt. Persze az összes magyar lapok is. Mi egy ilyen cipő divatlapot kértünk, hát mutattak egy olyan gyönyörűt, hogy alig mertük kézbe venni. Minden kép előtt hártyapapír van és tökéletes papíron finom nyomás, a legújabb modellek. Olyan, mint a Vogue, csak még sokkal finomabban van megcsinálva. Ennek megfelelően 1.200 líra, így ezt is köszönettel visszaadtuk. Eszünkbe jutott, hogy megkeressük 154
