Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL Ügy látszik, Ö azt hiszi, hogy a Matyi egy komoly festő, most egész oda vagyunk, hogy mi lesz ebből. Szerencsére Matyi nem ijedős és azt mondta neki, hogy nagyon örül és vállalja. Ezt telefonon beszélték meg és szerencsére hirtelen elrepültek Szicíliába, csak kedden jönnek vissza. Igaz, hogy ez már holnap lesz. Jaj, rémesen izgulunk, Matyi elhatározta, hogy előbb egy csomó rajzot csinál a nőről, itthon gyakorolni fogja, hogy néz ki. Még nem ismerjük a nőt, attól félünk, hogy olyan csinos jellegtelen pofája lesz, de én nem hiszem, mert a telefonbeszélgetésekből ítélve egy helyes, érdekesebb nő lehet. Most aztán benne vagyunk a pácban! Gondolkoztunk, hogy elmenjünk-e a Vatikánba megnézni a képeket, de Matyi azt mondja Isten őrizzen, akkor csak még jobban kétségbeesik és beugrik a Teverébe ha látja, hogy egyesek hogy tudnak festeni. Hogy mikbe keveredünk mi bele, ez már nem normális. De valahogy majd csak sikerülni fog! Az biztos, hogy Moore nem sokat konyít a művészethez, így az lenne a fontos, hogy hasonlítson. Jó lenne, ha most Apu itt lenne és segítene. Az akvarell kiállításnak most egyelőre vége, megvettek kettőt, a bolíviai követ titkára hosszas alkudozás után 10.000-ért. Azért ez is valami és főleg rájöttünk, hogy mik a hibák. A legnagyobb baj, hogy nagyon drága. Ennyi pénzt senki nem ad emléktárgyakra, bár tényleg nagyon tetszett mindenkinek és többször előfordult, hogy házaspárok nézték és a feleség venni akart és a férj elvonszolta. Moore azt mondta, hogy csináljon kisebbeket Matyi és azokat adjuk olcsóbban. Az is baj, hogy túl nagyok, mert utazáskor az emberek nem szívesen vesznek nagy dolgokat. Most olyan kicsit csinál Matyi, hogy paszpartuval együtt akkora lesz, mint ez a papír. Olyan helyesek, én is nagyban segítek, most egész nap pimszlizünk. Szombaton viszi Póló /Farkas/ az amerikai nőhöz, talán az is vesz. Úgy volt, hogy most átvisszük az egészet az Excelsiorba, de Moore elutazott és azt mondta, majd ha viszszajön, akkor intézi el. Jó lenne, ha ezek a kicsik hamar kész lennének, mert ezeket biztos könnyebb lenne eladni. Moore már egész családtagokként kezel minket, úgy látszik, az akvarellek nagy hatást tettek rá, mert még kedvesebb velünk, ha lehet. [...] Most rengeteg gyümölcs van itt, olyan guszta és isteni szőlők, körték és barackok, meg mindenféle furcsa dolgok, hogy az ember kénytelen folyton enni, mert nem lehet megállni. Vettünk akkora őszibarackot, mint egy sárgadinnye és valami egész különlegesen finom íze van, és úgy néz ki, mint a lexikonban a „barack”, Castel Gandolfo-nak hívják. Ebédre is mindig van rengeteg gyümölcs, de az nem különleges, csak rendes szőlő, meg alma és körte. Külön gyümölcs üzletek vannak, ahol tele van minden színes barackokkal, szőlővel, de különböző fajtákkal meg dinnye, körte, banán, füge, narancs, alma, kókuszdió, irtó guszta még nézni is. [...] Mamikám, ne nyugtalankodj, hogy nem írok most olyan gyakran, de folyton ezeket az aquarelleket nyúzzuk, majd ha megint sok időnk lesz, akkor sokat fogok írni. Most, ezzel a leveleddel megjött a Berzsenyi kötet, hálás köszönet érte. Mindkettőtöket rengetegszer csókol szeretettel Zsuzsa Apu, légy szíves vészes gyorsasággal írj egy pár közvetlen utasítást portréra vonatkozóan! ”Igy fessünk gyorsan, könnyen portrét”, egy ilyen könyv kellene most; bár az sem használna sokat! Hát, ha ez sikerülni fog, akkor kalapot emelek a tükör előtt, de az a sandám, hogy a sapka rajtam marad. Csau, csau Matyi 148
