Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL taltuk ezt mi is. A múltkor már írtam, hogy megismerkedtünk Farkas Pólóval, aki egy 19-20 éves fiú, nagyban fest és filozofál, olyan mint általában a Főiskolások. Véletlenül Matyinak mesélte, hogy 6 tanít két amerikai gyereket rajzolni, akiknek a mamája szeretne a Colosseumról és egyebekről giccseket venni, de ő kijelentette, hogy ilyesmit nem fest. Most Matyinak ez eszébe jutott és szóltunk Virányiéknak, ha náluk van Póló, küldjék be hozzánk. (Póló és a Virányi Tomi együtt jártak iskolába). Tegnapelőtt bejött Póló és a két Virányi gyerek és mi elmeséltük, hogy milyen bajaink vannak. Erre a Póló azonnal felajánlotta, hogy segít lakást keresni, mert nagyon drága a panzió. Szól az amerikai nőnek, megpróbál állást szerezni Matyinak és mindezt a legkedvesebb és félszeg módon mondta, sőt a végén nagy zavarban még azt is hozzátette, hogy ha baj van, ne sértődjünk meg, de ő felajánlja, hogy menjünk hozzájuk lakni és enni, mert természetes, hogy amíg nekik van, nekünk is adnak. Matyi még elkísérte őt az autóbuszig és közben még azt is mondta, hogy neki vanl 0.000 lírája, ha szükségünk van rá, azonnal kölcsön tudja adni. Mi ezt annyira nem vártuk, végeredményben egyszer találkoztunk vele, hál’ Isten az embert érik néha meglepetések az emberi jósággal kapcsolatban is. Tegnap megint itt volt, esetleg tud szerezni egy idegenvezetői állást, de ehhez szeptemberben le kell tenni egy vizsgát és esedeg egy angol levelezői állást, ezt a jövő héten lehet majd megbeszélni. Holnap elvisz minket egy lakásszerző irodába, ahol az ő lakásukat is szerezték és eljön egy pár helyre, mert ő tud olaszul, már január óta itt vannak. Az amerikai nőt is megpróbálja rábeszélni, hogy vegyen Colosseumot, szóval mindent meg fog tenni, amit tud. Signora Onori sajnos nem talált lakást, mert amikre ő gondolt, már mind el vannak foglalva, a legnagyobb baj, hogy most jön a Szentév és ilyenkor tripla idegenforgalom szokott lenni. Ez már most előreveti árnyékát és nehezebb lakást kapni. Cs. Szabó65 címét is tudjátok meg, ilyenkor minél több ismerőse van az embernek, annál jobb. Runnyainál is voltunk, nagyon kedves és megértő, azt mondta, hogy ő igazán gazdag ember volt, de most vele is számtalanszor előfordul, hogy nincs egy vasa sem és nem keres, nem kell kétségbeesni, az ember mindig talál valamit az utolsó pillanatban és ő nagyon sok hasonszőrű embert ismer, mint mi, de még egy sem halt éhen. О már régi róka ezen a téren, azt mondja, nyugodjunk meg, úgy megszokjuk a hepe-hupát, hogy észre sem vesszük. Különben Vincével /Korda/ kapcsolatban gondolkoztunk és kisütöttük a következőket: ők itt két filmet forgatnak, egyet San Remóban, egyet Nápolyban. De itt csak külső felvételek vannak és csak a legszükségesebb személyzetet hozzák ide Angliából, mégpedig olyan embereket, akik értenek hozzá. Most ha minket oda küldenének, a rendező egyszerűen megpukkadna mérgében, hogy mit csináljon velünk és tényleg nem tudnának semmi munkát adni. Általában azért forgatnak itt annyi filmet, mert itt olcsóbb, mintha stúdióban felépítenék a díszleteket. Az a sanda gyanúnk, hogy a Moore azt hitte, hogy mi tényleg Art Direktor és Script Assistant leszünk itt, Vince biztos azt írta neki, hogy ezt írják az útlevelünkbe és ő tényleg elhitte. Mikor megérkeztünk azért volt olyan fantasztikusan kedves és azért mondta, hogy a pénz előleg a mi jövendő fizetésünkre. Most az az érzésünk, hogy ezeknek nincs itt sok pénzük, legalábbis minden pénz elmegy a filmekre és egyszerűen Vincének sincs miből adni. Általában minden filmforgatás úgy kezdődik, hogy kijelentik, ennyiből ki kell jönni. Persze a fele filmnél elfogy a pénz és akkor nagy nehézségek közepette elő kell kaparni még többet. Mielőtt Moore adott volna pénzt, megjegyezte, hogy meg kell néznie, hogy van-e pénzük a folyószámlájukon. Ügy látszik, minden üzlet egyforma, készpénz sehol, minden áruban van. Ausztriában azért volt könnyű Vincének, mert velük 65. Cs. Szabó László (1905-1984) író, esszéista, kritikus. 1951-ig Rómában és Firenzében, majd haláláig Angliában élt. Szőnyi Zsuzsával 1967-től kezdett rendszeres levelezésbe. A leveleket 1999-ben könyv alakban a Kortárs Kiadó jelentette meg Roma summus Amor — Szőnyi Zsuzsa és Cs. Szabó László levelezése címmel. I34
