Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL Romanumhoz, már feljött a hold és megsütötte a félig ledőlt oszlopokat és mögöttük az égen egész sötéten kirajzolódtak a pineák és ciprusok. Leültünk a kőfalra és önkéntelenül is arra gondoltunk, hogy ezek az oszlopok itt állnak kétezer éve türelmesen és az ember élete milyen rövid és hamar elmúlik, mindenki folyton izgul valamiért és azt hiszi, hogy az a fontos. Na, a végén még filozófusok leszünk itt Rómában. Aztán hazafelé indultunk, egy kis kölyök odajött hozzánk, hogy adjunk neki pontosan harmincnyolc lírát, mert autóbusszal akar menni. Mondtuk, hogy mi is és nem adtunk neki. Ha itt mindenkinek adna az ember, egész nap kotorászhatna a zsebében. Például mikor megérkeztünk, a pályaudvaron egy nő ki akarta szedni Matyi szájából a csikket, tegnap este meg a Fontana di Trevinél ültünk, odajött három irtó helyes kis olasz srác és a kezünkbe akartak nyomni mindenáron rézpénzeket, darabját öt líráért, hogy dobjuk be a Fontana kútba. Mondtuk, hogy mi már tíz napja bedobtunk. [...] Vasárnap nagy pechünk volt, mert elhatároztuk, hogy elmegyünk misére a Szent Péterbe. Az autóbusz pont odavitt, a négyes oszlopok árnyékában elsétáltunk a lépcsőkig, rengetegen voltak, főleg külföldiek. Felmásztunk a bejárathoz, de mikor be akartunk menni, egy pápai kamarás vagy mi megállított, hogy férfiak csak kabátban mehetnek be. Persze Matyi ingben volt, ki a fene gondolta ezt előre. Egy amerikai tiszt nagyban veszekedett, mert neki az uniformisa egy ingféle lemberdzsek, de őt sem engedték be. A nők meg mind csipkekendőt tettek a fejükre. Azt már eddig is láttam, hogy a templomokban az olasz nők sose mennek be fedetlen fejjel, mindig egy zsebkendőt tesznek a fejükre, ha más nincs. Nagyon elkettyentünk de hiába, ezekkel nem lehet vitatkozni. Lementünk az oszlopsorokba és egy oszlop talpazatára leültünk és figyeltük az ing, kabát fejleményeit. Persze az emberek fele ingben érkezett, csak az olaszok tudták, hogy kabátban kell jönni. Egy francia autó megállt előttünk, kiszállt nagy fittyre két inges férfi és egy nő. Előre nevettünk, hogy itt mi lesz. Felmásztak a napos lépcsőkön és egy félóra múlva dühödt pofával megjelent az egyik férfi, beleült az autóba és elment, nyilván a kabátokért. Nagy autócárok is álltak ott, amerikai társas utazókkal, a nők legnagyobb része fekete ruhában volt, úgy látszik, valaki azt mondta nekik, hogy nagy melegben jobb a fekete. Rém magas sarkú cipőkben voltak és látszott a járásukon, hogy szörnyen szorítja őket a cipő. Különben az amerikai nők mind úgy néznek ki, mintha most jönnének a mosásból és frissen vannak vasalva, valahogy mind egyformák, nagyon jó alakjuk van, az arcuk nem szép és se ízük se bűzük. Ezért van az, hogy az amerikai katonák mind lehetőleg európai nőt vettek feleségül. Este, úgy hét óra felé megint elmentünk, sétáltunk a Corsón, azon a részén még nem voltunk. Megnéztük Augustus mauzóleumát (közben megebédeltünk, most folytatom). Végigsétáltunk a Corson a Piazza del Popolóig. A közepén van egy obeliszk, ennek az alján körben ültek az emberek, mi is leültünk. A kő olyan jó meleg volt az egész napi napsütéstől, mintha alulról fütöttek volna. Persze itt is sok gyerek volt, az egyik felmászott egy márványoroszlán hátára és ott trónolt. Az egyik négy év körüli kislány pont olyan volt, mint én az Apu képein a falóval, meg a kancsóval. A haja is úgy volt lenyírva és cipőgomb szemei voltak. Néztük az esti forgalmat, innen három nagy, egyenes utcán látni végig. Nem tudom, hogy csinálták ezek, hogy még az utcák is olyan szépen vannak elrendezve. Egész sötét volt már, mikor hazajöttünk a Circolare Destrával. Hétfőn Jenőtől kaptunk egy jókedvű levelet, eszerint napok kérdése Sophie /a bőrönd ruhákkal/ megérkezése és ő azt írja, hogy attól függ, mikor megy a szállítóautó. [...] Hétfőn Matyi telefonált Runnyainak, akit Éva ajánlott és megadta a címét. Itt Virányiéktól hallottuk, hogy nagyon rendes ember, gondoltuk, hogy érdemes lesz vele megismerkedni. Tényleg rögtön nagyon kedves volt és meghívott a lakásába. Olyan Rózsadombszerű helyen lakik a Piazza Ungheria 124
