Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
Köpöczi Rózsa: Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás, a magyar emigránsokból lett "európai utasok"
KÖPÖCZI rózsa: SZŐNYI ZSUZSA és triznya mátyás, a magyar emigránsokból lett „európai utasok” végül a nagy betegség, a kétségbeesés hiteles krónikája. Zsuzsa betegsége idején a naplóba jegyezte le a valóságos eseményeket, a levelekben pedig a szülők megnyugtatására költött valósághű meséket. Matyi minden este bement hozzá a kórházba és részletesen beszámolt arról, ha látott egy filmet, vagy ha valakivel találkozott, de leginkább nem történt vele semmi, mert akkor még nem sikerült munkát találnia. Zsuzsa mindig ki tudta kerekíteni és színesen leírni az ál-eseményeket, olyan hitelesen, mintha ő is ott lett volna. Mégsem voltak teljesen elveszettek azokban a nehéz hónapokban, mert Korda Vince távoli gondoskodása, pénzküldeményei megóvták őket a végső kétségbeeséstől. Azután minden jóra fordult, mint a mesékben. 1949 Karácsonyára Zsuzsa meggyógyult, végre hazamehetett a kórházból. Nem sokkal később Matyi megkapta a pályakezdők álmának számító munkát, egy valódi nagy filmrendező mellett (Vittorio De Sica), valódi, testhezálló feladatokat. A legfontosabb, hogy a világ akkor ismert legjobb filmszakemberei közé tartozó Ned Manntól leshette el a filmtrükkkészítés alapjait. Ez a lendületes kezdés, melynek hátterében a segítőkész Korda Vince állt, elegendő lökést adott a pályára álláshoz. Ettől kezdve kisebb-nagyobb zökkenőkkel szépen kezdték felépíteni életüket. Eltanulták az olaszok életszemléletét: mindenben lehet örömet találni, érdemes megőrizni a legkétségbeejtőbb helyzetekben is a derűt, a jókedvet. Mohón ismerkedtek a gyönyörű Itália kincseivel. Az újszülöttek friss, mindenre rácsodálkozó tekintetével nézték az olasz tájakat, fedezték fel a több ezer éves kultúra egymásra halmozódott emlékeit. Amikor már mindketten dolgoztak, szabadságuk alatt Itália legszebb helyeit keresték fel, minden évben másikat. Zsuzsa tudósításai Capri szigetéről, Amalfiból, Orvietóból, Viterbóból, Nápolyból, Pompejiből valóságos pikareszk novellák. Mindig frissiben jegyezte le a benyomásokat, még az illatokat, a lágyan lebbenő szellőt is érezzük mondatai nyomán, de legfőképpen a rácsodálkozás gyönyörűsége ragadja magával az olvasót. Nemcsak a műkincseket, a tájakat, de az embereket is mindig találóan jellemezte. Mindezeket a tudósításokat 1949 és 1956 között küldték Magyarországra, a legsötétebb diktatúra idején, nem csoda, hogy a szülők szinte itták minden szavukat, hiszen Szőnyiék is rajongtak az olasz kultúráért. Ezekből a levelekből friss levegő áradt, a magyarországi szürkeség és szomorúság kontrasztjaként. A hétköznapjaik is színesen teltek Rómában. Munkájukat élvezték, meg is fizették őket, de nem akartak vagyont gyűjteni. Legnagyobb beruházásuk egy kis FIAT 600-as autó volt, amivel aztán szabadon bejárhatták Róma környékének minden érdekes helyét. Módszeresen látogatták Róma műemlékeit is. Széleskörű társasági életet éltek, sok magyar ismerősük is volt. Ezekben az években érlelődött meg a későbbi híres „Triznya-kocsma” gondolata. A nyitottság, az értékek tisztelete a közelükbe sodorta azokat az embereket, akikkel érdemes volt együtt lenni. A naplókat, leveleket folyamatosan olvasható, összefüggő szövegként adjuk közre, természetesen az intim családi vonatkozásokat, magánjellegű közléseket kihagytuk. A megszakításokat egyértelműen jelöltük: [...]. Az olvasást könnyítő névkiegészítéseket, szerkesztői megjegyzéseket szögletes zárójelbe /.../ tettük, így megkülönböztethetők azoktól a helyektől, ahol a levelek szerzői tettek zárójelet (...). A levélfolyamot lehet folyamatosan napló-regényként olvasni, de aki csak bele-belelapoz és elmereng a fotókról visszaköszönő szép tájakon és vidám embereken, az is eltalál az ötvenes évek Olaszországának színes világába. így válik teljessé a Szőnyi-Triznya házaspár életútját bemutató könyvek sorozata, melyek napjainkig kísérik a hazájába már véglegesen visszatért „európai utas”, Szőnyi Zsuzsa történetét. IO
