Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
1949 EZERKILENCSZÁZNEGYVENKILENC neki sürgősebb, mint nekünk, és egész kétségbe van esve, ha valami nem sikerül. Okvetlen fogunk neki venni valami ajándékot ha elmegyünk, mert ilyen jóakarattal és segíteni vágyással ritkán találkozik az ember. így jövő hét elején, kedden vagy szerdán utaznánk, ha igaz. [...] Elhatároztuk, hogy a következő útvonalon megyünk: Bruck an der Mur-nál átszállunk az egyenes olasz gyorsba. Klagenfurt, Villach-Tarvisio-Velence, itt egy pár napig maradunk, /hö-hö/ - Firenze (pár nap) még nagyobb hö-hö, végül Róma!! Bár már küldhetnénk a képeslapokat! Orvietoba most nem megyünk, majd egy víkenden autóbusszal kirándulunk oda. Hihetetlen, hogy milyen guszta lesz! Csak biztos megsülünk majd, de mi ilyen kicsiségre oda se bagózunk. Sajnos 120 schillinget le kellett fizetni a két vízumra, de legalább ez azt jelenti, hogy tényleg megvan. Nagy ritkaságok vagyunk, mert ilyet csak egész kevés magyarnak adnak. Az útlevelünk száma 1111 és 1112, ez azt jelenti, hogy amióta a bécsi IRO létezik, összesen csak ennyit adtak ki, három éve. [...] Matyi folyton sürget, hogy fejezzem be, mert fel akarja adni. Szóval azonnal válaszoljatok! Mielőtt elindulunk, megírjuk pontosan, hogy mikor megyünk. Remélem, most már tényleg. Pá-pá, sokszor csókol Mindkettőtöket Zsuzsa Javul a helyzet a „hidegvér és elegancia” körül! Pá-pá, sok csók Matyi 38. Graz, 1949. /dátum nélkül/ vasárnap Édes Mamikám és Apu, vasárnap reggel van, tegnap este búcsúmulatságot rendeztünk és most mindenki nagyon álmos. Tegnap kaptam meg Anyu 13-án írt levelét és Martin képeslapját, mindkettőnek nagyon örültünk. Hál’ Isten anyagiakban is nagyon jól el vagyunk látva, a pénzünket már előre elküldtük Freddynek, nálunk is van még jócskán, mert kaptunk Gyuritól, Franztól, teljesen váratlanul, mi alig akartuk elfogadni. Nem is gondoltunk rá, hogy tőlük is kapni fogunk. Így egész váratlanul megint jól állunk, a múltkor csak attól féltünk, hogy ha sokáig itt kell még maradnunk, akkor az Olaszországra spórolt pénzből kell költeni. [...] Azt hiszem, még nem is írtam, hogy milyen az útlevelünk. Kívülről narancssárga, gyönyörű nagy pecsétek vannak benne, harminckét oldalas és angolul van írva a szöveg. Mióta megvan, egész más érzéssel járunk-kelünk itt Grazban, mint előkelő idegenek. Az olasz vízum is benne van három hónapi tartózkodásra, október 13-ig maradhatunk, de meg lehet hosszabbítani, ha akarjuk. Van még hely benne rengeteg vízum számára, reméljük a következő az angol lesz. A vízum e-hónap 13-tól érvényes. Rém boldogok vagyunk, mindenkinek mutogatjuk az útlevelet. Ezen kívül megkaptuk az összes IRO iratainkat, az orvosi vizsgálatról és mindenről. Még a tüdőröntgenről is van egy kis negatív. Ha bárhova megyünk, minden IRO-ba bemehetünk és kapunk szállást és ellátást, ha máshol nem lenne helyünk. Most befejezem, mert Pista zongorázik, itt van Olga is és irtó nagy lárma van. Alig várjuk, hogy vonatra üljünk és integessünk nekik, akik itt maradnak. Pá-pá, sokszor csókol Mindkettőtöket Zsuzsa
