Kopin Katalin: Kilenc évtized a művészet vonzásában. Pirk Jánosné Remsey Ágnes (1915-2010) és a Remseyek - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 33. (Szentendre, 2011)
Dr. Török Katalin Pirk Jánosné Remsey Ágnes és a Remseyek Családtörténeti áttekintés Az 1890-es évek elejétől az I. világháború kitöréséig terjedő közel huszonöt esztendő a magyar képző- és iparművészet egyik legizgalmasabb periódusa. Az ún. történeti művésztelepek - más-más tartalommal, művészeti programmal és eltérő szervezeti keretek között - ebben az időszakban formálódtak közösséggé a szentendrei művésztelep kivételével, amely 1926-29 között szerveződött meg. A Millennium évére, 1896-ra esik a mind közül legnagyobb hatású, kiemelkedő jelentőségű nagybányai művésztelep, a „magyar Barbizon” életre hívása, majd az alföldi város, Szolnok következik. A Pettenkofen osztrák festő nevével fémjelzett hosszú előtörténet után, 1902 nyarán adta át a város használatra az újonnan épített tizenkét műtermet, s ezzel intézményileg is létrejött a szolnoki művésztelep. Vele egyidejű a gödöllői „kolónia” megalakulása, amelynek kezdetét egyesek Körösfői-Kriesch Aladár Gödöllőre költözésétől (1901), mások a szőnyegszövő műhely indulásától (1904) számítják. A hódmezővásárhelyi művésztelep esetében is két, egymáshoz közeli időpont jelzi a kezdeteket. Az egyik 1908, amikor Tornyai János tanulmányait befejezve visszatért a városba, a másik 1912, a Művészek Majolika és Agyagipari Telepének beindítása. Az Iványi-Grünwald Béla köré csoportosult, Nagybányáról kivált művészeket Kecskemét fogadta be, s ezzel 1909-ben létrejött a kecskeméti művésztelep - abban az évben, amikor a fiatal Remsey Jenő hároméves tanulmányi ösztöndíjjal a gödöllői kolóniára került. Olgyay Molnár Johanna, a,Szegény babacsináló asszony” A művészettörténész szakma számára a Remsey család története a festőművész, drámaíró és költő Remsey Jenővel (1885-1980) kezdődik. A családi legendárium azonban - joggal - a festő édesanyját, Olgyay Molnár Johannát teszi első helyre. A 19. század végén, miután házassága miatt négy gyermekével magára maradt, egyedül nevelte fel őket Angyalföldön nagy nélkülözések között. Éjszakánként játékbabákat, bábukat varrt, amelyeket azután vásárokban adott el. „Nagy sors volt az övé, de ő ezt nem tudta. Alakja azóta szimbólummá vált a családban."' Fia, Remsey Jenő több festményen is megörökítette alakját, közöttük 1915-ben Pythia (Szegény babacsináló asszony) címmel. Olgyay Molnár Johanna kényszer szülte babakészítésével olyan tradíciót teremtett a családban, amit két gyermeke és négy unokája folytatott, ill. fejlesztett tovább és teljesített ki. Remsey Gizella, a Thália Társulat színésze Lányai, Remsey Gizella és Ilona a színészi pályát választották. Kettejük közül Gizella „egy igazi temperamentumos díva” volt a tehetségesebb, a karakteresebb, aki sikeres színésznőnek indult a Tháliában. Egyszer azonban szereposztás körüli vitába keveredett a direktorral, és mérgében otthagyott csapot-papot. A kérdés, hogy a hirtelen 5
