Kopin Katalin: Kilenc évtized a művészet vonzásában. Pirk Jánosné Remsey Ágnes (1915-2010) és a Remseyek - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 33. (Szentendre, 2011)

otthon elveszítése után hajón menekül gyermekeivel magyar földre. Éjszaka kötnek ki az idegen városban, gyermekei a kikötőben alszanak, ő pedig virrasztva vet számot addigi életével, felidézi legfontosabb kapcsolatait, visszagondol vő­legényére, férjére, testvéreire. Visszaemlékezik a Gödöllőn együtt töltött időre. „Diána elé is sokkal szélesebb és gazda­gabb kép tárult megérkezésekor, mint amit a távolból magá­nak a levelek alapján megalkotott. Őt nem annyira a szembetűnő újítások ragadták meg, mint az újvonalú női ruhák és a szecessziós bútorok, hanem az életmód, amit a kolónia tagjai folytattak. Általános volt a húsételek mellőzése, a hajnali testedzés a szabadban. Különböző sportok és légzésgyakorlatok, amik a szellemi feladatokra irányuló koncentrációt segítik elő. Az itt csoportosulok nagyobbrészt művészek voltak, de mintha mégsem ez kapcsolta volna őket egymáshoz olyan szorosan. Mintha a művészeten túl valami még több csillant volna meg előttük. Nagy igyekezettel, gyarló emberi eszközökkel ezt a még többet szerették volna meg­közelíteni. Ehhez a célhoz a művészet is lépcsőfokul szol­gálhatott. És minden egyéb is. Természetes volt, hogy egész életmódjuk ehhez a célhoz igazodjék. így bármivel foglala­toskodtak, tevékenységük mélyebb értelmet nyert.”2 Diánát mélyen megragadja a gödöllőiek és vezetőjük, Aladár - akiben Körösfői-Kriesch Aladárra ismerhetünk - szellemi­sége; saját életének alakítását pedig áthatják az itt szerzett benyomások, élmények és tapasztalatok. Aggodalommal kíséri testvérei sorsának alakulását: Rózsa túl közel kerül Aladárhoz, ezért elhagyja Gödöllőt, Villy pedig házasságot köt Györggyel. Rövidesen gyermekük születik, Hélia - Remsey Ágnes regénybeli alakja. Diána lelki rokonságot érez unokahúgával, féltő szeretettel viszonyul a kislányhoz. A regény második része az I. világháború utáni bomlás krónikája. A „nagyobb mozdulat” ismét beavatkozik: szétzi­lálja a régi kereteket, a kolónia felbomlik, tagjai közül alig maradnak Gödöllőn. Diána menedéket nyújt házában Villynek és családjának. Az oltalomkeresők csónakkal érkeznek meg a Dunán. Utazásuk és egymásra találásuk a folyón szimbo­likus: az emlékezés folyamatáé, mely előrevisz, miként a folyón megtett utazás. A család megérkeztével lezárul a múlt - a második fejezet a közelmúlt ideje. Ekkor teljesedik ki a családregény jelleg. Györgyöt a világháború után kialakult ál­talános értékvesztés és a művésztelep felbomlása miatt bekövetkezett mély válságából Hélia súlyos betegsége és csodálatos gyógyulása emeli ki, új, megtért emberként születik újjá a krízisből. A hétnapos nagy utazás a Dunán a régi és az új élet közötti határvonalon halad, mely során György a Könyvet-a Bibliát-olvassa. Ez az idő transzcen­dens, misztikus festői korszakának kezdete, a gödöllői korszak lezárulása utáni művészi út eleje. A Nagyobb mozdulat harmadik fejezete a szereplők fejlődési­­eszmélési folyamatát sűríti. A nagy léptékű folyamatok, a „na­gyobb mozdulat” kiismerhetetlenné vált, a történelem alakulása immár nem befolyásolható. Csak a hit erejében bízva lehet megmaradni, felülemelkedni. Az azonos eszmét, hitet és értékrendet vallók kis közössége így válik a legfon­tosabb megtartó erővé. György megtérése hatással van a családra: előbb unoka­­testvére, Undine, majd anyja, Diána követi. Diána ettől kezdve szellemi értelemben is Anyává válik, a regény szereplői ezt követően Anyának szólítják. Diána körül az a kis szellemi-vallási közösség alakul ki, amire korábban is vágyott, amit a gödöllőiek életében mindig csodált. A regény lezárása visszatérő motívum: dunai kirándulás. Az utazást mitikus erejű vihar szakítja félbe, próbára téve hitük erejét, ők azonban nem törnek meg, túlélik a veszedelmet, zátonyra futnak a part közelében. Tárgyaikat, élelmüket ugyan elveszítik, de kimentik a később ereklyeként őrzött Könyvet. A regény szimbolikus motívumai - a víz, a folyó, a vihar - a mozgáshoz, a mozdulathoz kapcsolódnak, funkciójuk az idő­ben érvényesülő folyamatosság, a változások megragadá­sának ábrázolása. 38

Next

/
Thumbnails
Contents