Csukovits Anita (szerk.): "Több nyelven, egy akarattal…"Népi és nemzetiségi kultúra a Kádár-korszakban (Szentendre, 2011)

Vegyes tematikájú néprajzi kiállítás Vácon I 1970-es évek I PMMI Tragor Ignác Múzeum Fotótár, Vác

as évektől kezdve jeles naptári ünnepek, népszokások kapcsán országos intézmények néprajzos szakemberei is nyilatkoztak a lap hasábjain, megemlítve például az akkor már kihalófélben levő (Bemecebarátin és Kemencén ismert) kiszehajtást. Mivel a néprajzosok száma a megyei múzeumi szervezetben ekkor 1 fő volt, nagy szerep hárult az önkéntes gyűjtőkre, akik a helyi pedagógusok, népművelők közül kerültek ki. A lap is bemutatta az Önkéntes Néprajzi Egyesület tagjaként Korcsmáros László ipolydamásdi iskolaigazgatót, az Alsó- Ipoly-mente és a Börzsönyvidék kutatóját, több, ma már pótolhatatlan gyűjtés és publikáció szerzőjét41 42. Nevéhez fűződik az ipolydamásdi téltemetés szokásának feljegyzése, melynek alapján Farsang Tóbiás siratását és elégetését felújították és jelenleg is előadják húshagyó kedden. Sajnos, a szokások többsége - ahol egy erős, határozott egyéniség nem fogta össze a falut a szokás életben tartására - éppen ezekben az években kopott meg, egyszerűsödött, majd szűnt meg teljesen. A városban dolgozó vagy tanuló fiatalok többségének a belenevelődés folyamata megszakadt, egyes hagyományelemek - karácsony, húsvét - a vallási tartalom miatt babonának, a szocialista ember számára nevetségesnek és elítélendőnek minősültek, így a hozzájuk tartozó szokáselemek (pl. köszöntések) kiüresedtek, majd abbamaradtak. „A későbbi korok modern emberei minden bizonnyal szívesen olvasnak arról, hogyan ünnepeltek valamikor gyarló elődeink, akik csodaváró misztériumok, naív babonák mámorában erre az egy éjszakára megváltottakká bűvölték magukat, s akik józanul ébredtek másnap, és megváltatlanul, hogy tovább folytassák a küzdést, sorsukjobbrafordítását... ”-4Z írta a publicista a nagytarcsai karácsonyesti népszokások ismertetése után, a hivatalos álláspontnak megfelelően. A néphagyományokból a korabeli kultúrpolitika válogatott, eszerint a tojásfestés mintakincse a népművészet része és haladó hagyomány (noha a tojás Krisztus-szimbólum), a betlehemes játék babonán alapul, tehát retrográd, melynek életben tartása nem indokolt. Továbbá a szokások egy része azért sem támogatandó, mert mértéktelen alkoholfogyasztással jár együtt, ami káros a szocialista embertípus egészségére.

41 PMH 1968. február 25. Farsang Tóbiás ipolydamásdi temetése visszatérő elem az újság hasábjain minden farsangi időszakban, pl. 1969. február 23.

42 PMH 1968. december 24.

42