Csukovits Anita (szerk.): "Több nyelven, egy akarattal…"Népi és nemzetiségi kultúra a Kádár-korszakban (Szentendre, 2011)
munkájának bemutatása. Megkezdi továbbá három évtizedes diadalútját a lap hasábjain a szocializmusban a népi kultúra emblémájának, mintegy kvintesszenciájának tekintett népitánc-mozgalom eseményeiről szóló tudósítás. Külön említést érdemel, ha a fiatalok (pl. helyi KISZ-isták) az öregektől tanulják a táncokat, ha együttest alapítanak, vagy évfordulója van az együttesnek, ha fesztivált rendeznek... AZ 1960-AS ÉVEK Az 1960-as években minden falusi eseményen szerepel népitánc-bemutató, még a tsz-zárszámadó közgyűlés sem lehetett meg népitánc-műsor nélkül. A Pest Megyei Hírlap újságírói is felfedeznek néhány kistájat, települést, ahol a hagyományokat még őrzik, ezek aztán évtizedeken át megjelennek a tudósításokban, kis színes riportokban, fotókon. A legkedveltebbek: a Galga-mente (Túra, Galgamácsa, Verseg), a Tápió-mente, a Börzsöny, a Cserhát falvai. Ekkor mutatják be a megyei sajtóban Ecsert, az ecseri táncokat, köztük a világhírűvé vált lakodalmast, mely aztán a megye hagyományőrző együtteseinek repertoárjába is bekerül. (A néptánc-kutatók és koreográfusok előtt már ismertek voltak az ecseriek néptánchagyományai. Az 1951-ben létrehozott Állami Népi Együttes egyik első produkciója egy 20 perces filmetűd volt, Banovich Tamás forgatókönyve és Rábai Miklós koreográfiája alapján, Kalmár László rendezésében Ecseri lakodalmas címmel, 1952-ben. Az azonos című egész estés táncjátékot pedig 1961-ben mutatták be az Erkel Színházban). A néptánc kapcsán bukkan fel először a lap hasábjain az „eredeti” fogalma - a falusi kultúrműsorok dicsérete mellett már bírálat is szerepel, ha nem odaillő, népies, álnépi mű-38 Rongyszőnyeg-szövés Zsámbokon I PMMI Petőfi Múzeum Fotótár, Aszód Tóthné Zsiga Ilona túrái hímzőasszony, a Népművészet Mestere I PAAMI Petőfi Múzeum Fotótár, Aszód
