Csukovits Anita (szerk.): "Több nyelven, egy akarattal…"Népi és nemzetiségi kultúra a Kádár-korszakban (Szentendre, 2011)

kították sajátos öltözködésmódjukat, meséket mondtak és dalokat énekeltek, melyeket később világszerte megcsodáltak... S külön, szerényen, de hatalmasan, maga-magát táplálva, apáról fiúra szállva növekedtek a személytelen ezerszínű népi kultúrák és táplálták a hivatásos művészek munkáját. Az élet minden területét átöleli ez a népi kultúra. Elevenen mutatja, hogy az igazán értékes művészet s a mindennapi, verítékes munka: testvérek. Az emberi élni akarás és élni tudás mutatói. Munka és művészet ölelkezik... A falu régi képét már tisztán látjuk. De az új kép még csak most alakul. A művészet és népművészet kettőssége lassan megszűnik, elemei, művelői és élvezői keverednek... ” - vetette papírra gondolatait a publicista a pilisvörösvári néprajzi gyűjtés megkezdésekor.38 A művészetről és a népművészetről írt sorokat ugyan az elmúlt évtizedek nem igazolták, de pozitívumként kell értékelni a néphagyományok elismerését és a gyűjtés fontosságának még időben történt felismerését is.

Megjelennek a farsangi, húsvéti falusi tudósítások - melyek ettől kezdve visszatérő elemei évről-évre a lapnak, a még élő hagyományokról szóló cikkek (pl. az ipolytölgyesi kenderfeldolgozás rövid ismertetése), a háziipari szövetkezetek, valamint a népművészek

38 Pest Megyei Hírlap (o továbbiakban: PMH), 1959. október 2.

37

Május 1. Vácbottyánban I 19ó0-as évek eleje I РЛЛМ/ Tragor Ignác Múzeum Fotótár, Vác