Csukovits Anita (szerk.): "Több nyelven, egy akarattal…"Népi és nemzetiségi kultúra a Kádár-korszakban (Szentendre, 2011)
CSUKOVITS ANITA A népi kultúra a Kútinr-karszakbnn - a Pust Megyei Hírlap tükrében Virágzó falu, boldog parasztság - békekölcsön-propagandaanyag I 1950-es évek első fele I РААЛА1 Tragor Ignác Múzeum TD, Vác A második világháborút követően a magyar parasztság jelentős része bizakodással tekintett a jövőbe. Az 1945-ös földosztás jelentősen megnövelte a birtokos parasztok számát, s úgy tűnt, hogy a falu, gazdasági szempontból megerősödve, de háborítatlanul élheti tovább korábbi, hagyományközpontú életét. Az osztályharc azonban közbeszólt - a propaganda ugyan fontos szövetségesnek tekintette a munkásosztállyal szövetséges parasztságot, s szólamaiban a népi kultúra megbecsülését hirdette, ugyanakkor a körülmények erőszakos megváltoztatásával mindent megtett annak tönkretételére. Az ország szovjetizálása a falut is rövidesen elérte: a mezőgazdaság szocialista átszervezése és az erőltetett iparosítás, illetve annak következményei miatt a paraszti élet keretei gyors ütemben változtak. A falu átalakításának legfontosabb eleme a termelőszövetkezetek létrehozása volt - a beszolgáltatás, a tagosítás, a kulákprés hatására a falu elindult a szovjet úton. A gazdák többsége azonban sokáig kitartott az egyéni gazdálkodás mellett. A kaotikus állapotok, a beruházás- és szakemberhiány miatt a termésátlagok az 1950-es években alatta maradtak a háború előtti évek átlagának. Nem csoda, hogy a falusi lakosság lelkesedése elmaradt a várttól, pedig propagandában (sajtóanyagoktól a csasztuska-brigádok működésén át a korszakban forgatott mozifilmekig) nem volt hiány. A kommunista ideológusok szeme előtt egy táncoló-daloló, hímző-faragó, népviseletben járó, tsz-ben földművelést folytató 33
