Csukovits Anita (szerk.): "Több nyelven, egy akarattal…"Népi és nemzetiségi kultúra a Kádár-korszakban (Szentendre, 2011)

A hazai nemzetiségekkel foglalkozó társadalomtudósok is a fenti dialektikus képet adatolták. Egyfelől az anyanyelvi kultúra, az oktatási intézmények elsorvadásáról, másfelől pedig az úgynevezett népi kultúra - ami a gyakorlatban a folklorizmussal volt azonos - reneszánszáról számoltak be.27

Az érett Kádár-korszak „hazafias népfrontpolitikája” homlokterébe az újból felfedezett nemzetiségek, pontosabban a látványossággá váló nemzetiségi politika eszközei, a nemzetiségi táncosok, énekesek kerültek. Egy látványos, színes, élő néprajzi-nemzetiségi múzeum látványelemeiként. „Több nyelven, egy akarattal.” A debord-i fordulattal élve, ami látványos volt, az lett a népi-nemzetiségi kultúra. Ami múzeumi-, rezervátumi-28, vagy épp fesztivál-látványosság volt, az lett a népi kultúra, az lett a nemzetiségek nemzetiségi mivoltának megélésének kerete.

A megyei pártbizottságon tartott üléseken időnként a valódi népi kulturális fogyasztásra vonatkozó adatok is elhangzottak. 1958. december 19-én az MSZMP művelődési politikájának Pest megyei érvényesüléséről tárgyaltak a jelenlevők. A napirendi pont kijelölt előadója, Turgonyi Júlia a kulturális forradalom céljáról és értelméről szóló általánosságokat követően jelezte, hogy az 1956-hoz köthető nacionalista fellángolás a megyei kulturális vezetésben is megjelent. Büszkén jelentette be az előadó, hogy ennek képviselőit eltávolították posztjaikról. Különösen érdekes Turgonyiné előadói beszédéből az az adat, mely szerint a Csepel Autónál (!) operára, hangversenyre, színházra 37 ezer forintért adtak el jegyet a kultúrosok, míg operettre, cirkuszra 81 ezer forintért. Hangsúlyozni kell, hogy ez az adat a „kultúrforradalom” második szakaszának kezdetére vonatkozott. Más hozzászóló (Szántó Miklós) is tényként említette, hogy az operett és a cirkusz sokkal népszerűbb volt a kultúrforradalom idején az operánál. A megyei pártbizottság munkatársa, Kovács Béla új munkastílust javasolt a párt kultúrpolitikájának megyei implementálásában: segíteni a kezdeményezéseket. A helyi kezdeményezések politikai felkarolásának előtérbe helyezésével egy időben a „nemzeti kommunizmus” veszélyére is figyelmeztetett, mondván ezeknél a kezdeményezéseknél a nemzeti forma gyakran megelőzi a szocialista tartalmat. Kulturális téren is a jobboldali revizionizmust nevezte fő veszélynek Kovács Béla. A rituális és „korszerű” jobboldali revizionizmus-, illetve nemzeti kommunizmus-kritikát követően a hozzászóló konkrétan kiemelte az új munkastílus mint forma egyik lehetséges és politikailag támogatandó tartalmát: a népművészetet és néprajzot. A Galga-mente és Túra voltak a leg-27 Id. pl. Gyivicsón Anna: Az anyanyelv és kultúra értékrendjének változása a kiskőrösi szlovákoknál. In: UŐ. - Kozma Mihály - Győri-Nagy Sándor - Szász János András: h magyarországi nemzetiségek kulturális, tudati jellemzői. Budapest, Művelödéskutató Intézet, 1985.

9-57. különösen 44-50.; Kozma Mihály: Román nemzetiség magyar környezetben. In: i. m. 59-112.; Győri-Nagy Sándor: Nyelvállapot és nemzetiségtudat Brennbergbánya (Brennberg) németajkú lakossága körében. In: i. m. 113—205. Vö. Homisinovó, Mária: Identitás, nyelvhasználat, asszimiláció. Etnikai folyamatok magyarországi kisebbségi családokban. Budapest, MTA Kisebbségkutató Intézet-Gondolat, 2008. A szociológiai kutatás a folyamat végét mutatja be.

28 A „rezervátum" fordulat ebben az esetben saját szerzemény. Eredetileg a Szentendre történetét feldolgozó monográfia előtanulmányainál bukkantam rá egy 1997-ben megjelent szerb tanulmányban arra a kitételre, amellyel a szerző az 1976-ban meghalt Huzsvik Györgyöt a szentendrei szerbek utolsó mohikánjaként említette a helyi szerbek arcképcsarnokában („osztao je u Szentandreji kao poszledni Mohikonac"). Bikar, Fedora: Szrbi и Szentandreji. Rád Muzeja Vojvodine. 39. Novi Sad, 1997.304.

26