Mazányi Judit: Egytől egyig szita. A Szentendrei Grafikai Műhely 30 éves jubileumi kiállítása, 2010. július 9 - augusztus 22. - PMMI Ferenczy Múzeum kiadványai 30. (Szentendre, 2010)
PÁRHUZAMOS TÖRTÉNETEK II. Kitekintés belülről: A műhely története az írott források tükrében A rendszerváltás helyi lenyomata címmel jelent meg egy cikk 2003-ban a helyi újságban, mely a Szentendrei Grafikai Műhely feszültségekkel terhes történetének újabb állomását elemezte több nézőpontból az akkor éppen aktuálissá vált, eredeti helyéről történő kiköltöztetéssel összefüggésben.1 A cikk szerzője pontosan érzékelte azt, amit a dokumentumok is bizonyítanak, hogy a történet nem pusztán személyes érdekellentétekről szól, hanem egyben a magyar kulturális élet és intézményrendszer átalakulásának is tükre. Előzmények A történet sokkal régebbre nyúlik vissza, mint az első látásra vélhető lenne. Utalnunk kell itt arra, hogy hiába alakult meg 1925-ben formálisan a szentendrei városi múzeum és levéltár, és hiába merült fel a régi művésztelep tagjai által kezdeményezett Szentendrei Festők Társasága megalakulásának évében, még 1929-ben egy állandó festészeti kiállítás ötlete, gyakorlatilag 1951-ig, a Ferenczy Károly nevét viselő városi múzeum megalapításáig sem az első, sem a második kezdeményezés nem kapott lehetőséget az állandó nyilvános bemutatkozásra. Bár az új múzeumnak otthont adó egykori szerb iskola egyemeletes épületének három kiállítóterme már az induláskor is kevésnek bizonyult ehhez, mégis, a Szentendrén letelepedett vagy a várossal szoros kapcsolatokat ápoló művészek időről - időre bemutathatták műveiket a múzeum különböző kiállításain. Valószínűleg ezek a tárlatok ösztönözhették a művészeket arra, hogy - a művészettörténet szakmai konszenzusa alapján is kiemelkedő jelentőségű - szentendrei művészet átfogó, állandó kiállításának megtalálják a megfelelő helyet. Az 1960-as évek utolsó éveitől Szentendre - mint a megye kulturális központjának kijelölt település - célállomása lett a szocialista kultúrpolitika decentralizációs, expanzív törekvéseinek. 1967-ben alapították a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot. 1968-ban létrehozták a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságát (PMMI), mely 1972-ben helyezte át székhelyét a városba. 1969-ben állandó lakókkal létrehozták az Új Művésztelepet, 1972-re elkészült a Régi Művésztelep átépítése nyári tartózkodásra alkalmas új műtermekkel, és a hozzájuk csatlakozó kiállítótérrel. 1972-ben megrendezésre került a Ferenczy család első állandó kiállítása a kibővített múzeumépületben, 1973-ban Kovács Margit gyűjteménye az egykori sóház épületében kapott otthont, majd még a 1970-es években sorra követték ezt Czóbel Béla, Barcsay Jenő, Kerényi Jenő, majd az 1980-as években Kmetty János, az Anna Margit és Amos Imre házaspár, végül Vajda Lajos életművét önálló épületekben bemutató állandó kiállítások. 1975-ben a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár (PMKK) is Szentendrén került elhelyezésre. 1978-ban megkezdi működését a megyei múzeum kötelékében a szentendrei festészet történetét bemutató állandó kiállítás céljára kialakított, de később a gyakorlatban művészettörténeti és más múzeumi szakágak időszaki kiállítóhelyeként funkcionáló Szentendrei Képtár. Nem mondhatjuk tehát, hogy a képzőművészet elhanyagolt terület lett volna a város kulturális életében, mégis, a szentendrei művészetet átfogóan bemutató kiállítás beteljesítetlenül maradt ideája a művészeket állandóan újabb ötletek kimunkálására ösztönözte, amelyek által önmaguk helyzetének meghatározására is törekedtek. Erre utal egy, a grafikai műhely archívumában fennmaradt, az 1977-es évhez besorolt tervezet „Ötletvázlat egy művészeti nevelést és látáskultúrát fejlesztő komplex intézmény létrehozására Szentendrén" címmel, amely részben a grafikai műhely előtörténetéhez tartozik.2 Az új létesítmény elhelyezésére az egykori gőzmalom - akkoriban még romos, ma a MűvészetMalomnak otthont adó -13
