Balogh László: Balogh László retrospektív kiállítása. 2010. január 23 - március 15. MűvészetMalom, Szentendre (Szentendre, 2010)
Balogh László írásaiból
akkoriban volt új. Mi csak néztünk, mint falusiak Pesten. Leültünk a heverőre, egymásra néztünk. Béla csak ennyit mondott: „Formatervezett..." Percekig nevettünk. Felvette a telefont, hogy kipróbálja. Leszólt, hogy kér egy üveg vodkát. Mikor fizetésre került a sor, még jobban nevettünk, mert az élelmiszerüzletben ennyiért több üveggel kaptunk volna. Másnap vissza kellett utaznunk Varsóba, november végén, köd lett. Vonattal mentünk. A hosszú úton beültünk az étkező kocsiba. Velünk szemben egy korunkbeli lengyel őrnagy tojásrántottát rendelt. Fogta a sószórót, megrázta, s ráömlött az egész. Mi ketten egymásra néztünk és hangosan felnevettünk. A lengyel tiszt előbb megdöbbent, aztán ő is velünk hahotázott. így mélyítettük tovább a magyar-lengyel barátságot... A vége az lett, hogy Varsóban Béla kért tőlem 300 zlotyt, mert akkorra az övé már teljesen elfogyott, s Így ő három nappal előbb hazautazott. Utoljára a halála előtti ősz egy fél éjszakáját Ubullal együtt, barátok társaságában nálunk töltötte. Ez volt a második nyara a régi szentendrei művésztelepen. Örülök, hogy a két utolsó, nyugodt, termékeny nyarát Szentendrén tölthette. Mint sok mindent, ezt is elsősorban Jenő bácsinak köszönhette. Béla sem fenegyerek, sem szent nem volt. Zárkózott, nyers szűkszavúsága, „cinizmusa" csak védekező felhám volt az őt egyre jobban körülvevő sleppel szemben. Akit igazán megszeretett, az benne egy melegszívű embert, minden „lelki komplikáltsága” mellett a művészet egyszerű munkását ismerte meg. Nagyon terhes volt számára az a sok hókuszpókusz, amivel őt körülvették. Fia az utolsó években ritkábban jöttünk is össze, egy szemvillanás elég volt, hogy azonnal értsük egymást. Tulajdonképpen Jenő bácsihoz és hozzám való vonzódása és ez a kibírhatatlan nyüzsgés előli menekülés, a csendes munka utáni vágy hozta ezt a beteg embert Szentendrére. Konok harcában elégő, kiváló művészt ismertem meg benne. Örülök, hogy barátja lehettem. Szentendre, 1979. május 30. (A kézirat az Európa Kiadó felkérésére készült.) Balogh László PlRK JÁNOSRÓL (1903-1989) Felbecsülhetetlen, senkiéhez sem hasonlítható hatalmas életműve megérdemelné, hogy Szentendre városközpontjában, arra alkalmas épületben bemutatásra kerüljön. Remekműveinek hosszú sorával, a család birtokában lévő életmű a város képzőművészetét gazdagítaná. Festői munkásságát gyermekkorának élményei meghatározták. Témáit a természet iránti csodálatából merítette. Élete végéig a kétkezi mezei munkát, a szántóvető embert a művészet szférájába emelte. Küzdelmes életét szinte egy festői káprázatban élte meg szeretett családja körében. Mindenki számára érthető és időtálló festészeti értékei különösen indokolttá tenné bemutatását. A Pirk család édesapjuk születésének századik évfordulóján a budapesti Vigadó Galériában, majd a szentendrei MűvészetMalomban emlékezetes, nagysikerű kiállítást rendezett. Ebből az alkalomból, saját erejükből édesapjuk életművéről egy gyönyörű könyvet adtak ki. Köszönet érte! Kérem Szentendre Város Önkormányzatát a család kérésének teljesítésére. Büszke vagyok, hogy négy évtizeden keresztül Pirk János fiatalabb kortársa lehettem. Szentendre, 2007. március Balogh László
