Ruzsa György: Bronzba zárt áhítat. Az orosz fémikonok művészete és teológiája (Szentendre, 2009)
A magyar kapcsolatok kérdéséhez
Amikor a fémikonok készítése a 17. század végétől újra fellendült, Magyarországra is több példány eljutott, különösen olyan vidékekre, ahol nagyobb számban éltek pravoszlávok. Miskolcon például Szent Miklós triptichont találtak, Pilismaróton pedig 1887-ben egy régi ház lebontásakor bukkantak rá egy 18. századi Szent Miklós ikonra, mely ma az esztergomi Keresztény Múzeum tulajdona [ltsz. 54.291}, és a kiállítás egyik kiemelkedő ikonja. Igen meglepőnek számít az a tény is, hogy már az első ószertartásúak között találkozunk magyar névvel. A nyugat-szibériai dalmatovói kolostor egyik ismeretlen szerzetesének az 1670-es évek második felénél nem korábbi írásában szó van arról, hogy Nyugat-Szibériában már öntöttek kereszteket, s ebben az írásában a szerző megemlít egy Avraamij Vengerszkij, „Magyar Ábrahám" nevű tjunényi ószertartásút. Kilétét érdemes tovább kutatni, de a név alapján feltételezhető - ha távoli is - magyar származása.141 A következő korszak, amikor több ikon - köztük valószínűleg fémikon is -, továbbá orosz könyv került Magyarországra, a 18. és a 19. század fordulója. Ekkor József nádor felesége, Alekszandra Pavlovna Romanova - I. Pál orosz cár leánya - cári műkincsekkel Magyarországra települt. Több ezer kötetes könyvtárát, mely korának egyik legértékesebb orosz könyvtára lehetett, és amely később további jelentős orosz és egyházi szláv nyelvű könyvekkel bővült, a „felszabadító” szovjet Vörös Hadsereg igen tragikus sorsra juttatta. A könyvtárat egy fiatal szovjet tiszt megtalálta. A szemtanúk elbeszélése szerint a tiszt egész éjjel olvasott. Reggelre ez az ember teljesen megváltozott. Prédikálni kezdett katonáinak, a megtérésről, az istenhitről. Hamarosan megjelentek a különítményesek, és letartóztatták, a könyveket pedig mint vallásos emlékeket elégették. A helyi lakosság és néhány katona hatvan kötetet mégis meg tudott menteni.151 Fennmaradt viszont Alekszandra Pavlovna két temetési keresztje. Az egyik nagyméretű kereszt, rajta a Corpus, mely fölött latin betűs INRI felirat van. A másik kisméretű kereszt [tyelnyik] ezüstből. Több ehhez haonló - igaz, későbbi - ezüstkeresztet láthattuk a kiállításon. Alekszandra Pavlovna kis ezüstkeresztje lekerekített végű latin kereszt formájú. Előlapján, a patibulum végein IC XC betűket találunk, továbbá számos vésett díszítés között vésett orosz keresztet. A hátlapot virágszirmokra emlékeztető, vésett díszítőelemekkel látták el. Nagyobb számban hoztak Magyarországra orosz fémikont az 1848-49-es szabadságharc során. Ekkor sok orosz katona harcolt itt. Sokan hordtak maguknál kisméretű fémikont védelmezőként. Ballagi Aladár egyetemi tanár már 1888-ban írt erről oroszországi utazásának beszámolójában. „A cárok többnyire kereszt alakú amuletet hordanak mellökön, melyet holtuk után utódaik a Gyümölcsoltó Boldogasszonyról nevezett moszkvai székesegyházban állítanak ki közszemlére. Háborús világban számos ilyen amuletre bízza életének oltalmazását az orosz katona.”161 Az orosz szakrális bronzművészeti tárgyakat már régóta ismerik Magyarországon. Ennek egyik oka a magyarországi, ortodox keresztény vallású nemzetiségek, főleg a szerbek és a románok több évszázados kapcsolata az orosz kereszténységgel. így kerültek nagy számban Magyarországra kijevi, lembergi, moszkvai fa
