Ruzsa György: Bronzba zárt áhítat. Az orosz fémikonok művészete és teológiája (Szentendre, 2009)

A réz szerepe

® A rezet Oroszországban régóta speciális kultikus-mágikus szemlélet övezte. Sokáig ritka, értékes anyagnak számított, hiszen sokat kellett külföldről behozni. Amikor ikont öntöttek belőle, gyakran hivatkoztak az ószövetségi részekre.

Itt többször is találkozunk a réznek [vagy rézötvözetnek] mint nemes anyagnak az említésével. Például Mózes második könyvében az oltárépítésnél a következőket olvashatjuk: „Azután minden edényét is megcsinálá: a fazekakat, a lapátokat, a medenczéket, a villákat és a szenes serpenyőket, minden edényeit rézből csinálá. Csinála az oltárhoz hálóforma rostélyt is rézből, annak párkányzata alá alulról a közepéig.” [Mózes ii. könyve 38. 3-4.} Mózes negyedik könyvében pedig fontos, gyógyító szerepe van a rézkígyónak: „És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. Csinála ezért Mózes rézkígyót, és feltüzé azt póznára. És lön, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltelcinte a rézkígyóra, életben marada. [Mózes ív. könyve 21. 8-9.}

A réz kiválasztásánál talán - kisebb mértékben - szerepet kaphattak bizonyos népi hagyományok,

hiedelmek is. Oroszországban a 18-19. században, a népi gyógyászatban jelentős szerepet játszottak az úgynevezett konoválok [коновалы], lódoktorok. Ok nem csak lovak és egyéb állatok, hanem emberek gyógyításával is foglalkoztak. Ezeket a népi gyógyítókat mágikus, természetfeletti adottságokkal rendelkező emberekként tisztelték. Sokfelé vándoroltak, rézdíszekkel ellátott szíjakat, táskákat hordtak magukkal, gyakori volt a lovast ábrázoló rézdísz. Sárgaréz öntvényeiket a beteg testrészre helyezve próbáltak gyógyítani.111

Nemcsak a Biblia és kis részben a népi szokások hatására kedvelték a rezet. Fontos szerepet játszott az is, hogy az ószertartásúak megjelenésével még nagyobb lett az igény a hagyományőrzésre. A rézöntvények pontosabban követték az előképeket, mint a fára festett ikonok.

Volt ennek praktikus vonatkozása is. Az öntöttréz ikonok kevésbé voltak sérülékenyek. Ezeket az ikonokat a hívők mindig maguknál hordták, nyakba akasztva vagy batyuban, és esténként imádkoztak előttük. Rézikonjaikhoz nagyon ragaszkodtak, sokan voltak, akik sohasem váltak meg tőlük, a legkülönbözőbb szituációkban is maguknál tartották.

clA ré^s^erep