Ruzsa György: Bronzba zárt áhítat. Az orosz fémikonok művészete és teológiája (Szentendre, 2009)

A kiállítás tárgyairól

Az orosz pravoszláv művészetben a tizenkét főünnepet dvunagyeszjátije prázdnyikinak {двунадесятые праздники] nevezik, és a következő tizenkét ünnepet szokták ábrázolni az ünnepek elnevezésű réz tetraptichonokon az ünnepek sorában:

í.) Az Istenszülő születése,

2. ) Az Istenszülő bevezetése a templomba,

3. ) Angyali üdvözlet,

4. ) Jézus születése,

5. ) Jézus bemutatása a templomban,

6. ) Krisztus keresztelése,

7. ) Krisztus színeváltozása,

8. ) Krisztus bevonulása Jeruzsálembe,

9. ) Krisztus pokolraszállása,

10. ) A Szentlélek eljövetele vagy

a Szentháromság ünnepe,

11. ) Krisztus mennybemenetele,

12. ) Az Istenszülő elszenderedése.

A klasszikus bizánci művészet dódekaorton ábrázolásához tehát hasonló, ám néhány ünnep kiválasztásában azonban eltérő az orosz, ünnepek elnevezésű réz tetraptichon ábrázolás. Az eltérés abban áll, hogy Az Istenszülő születése és Az Istenszülő bevezetése a templomba ünnepek ábrázolása szerepel a Lázár feltámasztása és a Krisztus keresztre feszítése ünnepek helyett. A Krisztus keresztre feszítését, a leggyakrabban ábrázolt bibliai eseményt, persze itt is ábrázolják, ám nem a tizenkét ünnep sorában, hanem kiemelve, a tetraptichon első szárnyának felső, íves záródású részén.

A tetraptichon negyedik szárnyán négy különleges Istenszülő ábrázolás helyezkedik el.

Az első a Tyihvini Csodatévő Istenszülő ikon tisztelete Szent Alelcszandr Szvirszkijjel és Szent Kirill Belozerszkijjel és négy szent püspökkel. A második a Vlagyimiri Csodatévő Istenszülő ikon tisztelete

Moszkvai Szent Eszelős Makszimmal és Moszkvai Szent Eszelős Vaszilijjel, továbbá Szent Péter,

Szent Iona, Szent Alekszij és Szent Filipp moszkvai metropolitákkal. A harmadik a Szmolenszki Csodatévő Istenszülő ikon tisztelete Kijevi Barlanglakó Szent Antallal és Kijevi Barlanglakó Szent Teodózzal, továbbá négy szent szerzetessel. Végül a negyedik a novgorodi Istenszülő „a Jel” ikon tisztelete Római Szent Antallal, Leontyij rosztovi érsekkel, három szenttel és őrangyallal.

Gyakran találkozunk egy-egy különálló szárnnyal. Ennek csak részben oka az, hogy az idők során a tárgyak megsérültek, szétestek. Az orosz családok nagy tisztelettel őrizték ezeket a tetraptichonokat az ikonsarokban. Ám ha a családból valaki hosszú időre és nagyon messzire eltávozott, például katonának ment, akkor egyszerűen letörtek egy szárnyat a tetraptichonból, hogy az elutazó magával vigye e segítő családi tárgyat, hogy imádkozhassék előtte.

Szvetlána Gnutova a rézöntvény ikonokkal kapcsolatban ezt írja: „Az orosz rézöntvény mély nemzeti gyökerekkel rendelkezik. Nagyon stabil struktúrája évszázadokon át megőrizte a sajátos orosz lelkületet és egyre teljesebben bontakoztatta ki annak megkülönböztető vonásait.”141

Ezek a rézöntvény ikonok az orosz kultúra és művészet annyira jellegzetes emlékei, hogy Oroszország határain túl - a közép-bizánci emlékek kivételével - alig találkozunk velük. Felmerült, hogy Magyarországon Pécsett is öntöttek hasonlókat, hiszen itt Radnics Simon alapított bronzöntőműhelyt, ahol többek között a krusedoli szerb kolostor aranyozott bronz kandelábere is készült. Igaz, bronzikon készítéséről itt nincs adat.151