Ruzsa György: Bronzba zárt áhítat. Az orosz fémikonok művészete és teológiája (Szentendre, 2009)
A kiállítás tárgyairól
következő cirill betűket: K[K], T[T], Г[С], T[G], M[M[, A[L], P[R}, Б[В], r[G], А[А]. Копие, Трость, Гора Голглфа, Место Лобное Рай Бысть, Глава Адама. [Lándzsa, Nádszál, Golgota Hegy, A vesztőhely Paradicsom lesz, Ádám feje.] Itt találunk még egy görög szót is: NHKA, azaz Győzelem. A kiállításon számos tyélnyiket [oroszul: тельник, tyélnyik, крест нательный} is megcsodálhattunk. Ezek nyakban hordott kis fémkeresztek, melyeket közvetlenül a testen [oroszul: тело, tyélo] viselnek. Rendszerint a férfi kereszt latin kereszt alakú, benne az orosz kereszt körvonalaival, míg a női kereszt levél alakú, benne ugyancsak az orosz kereszt körvonalaival. A gyermek kereszt különösen kisméretű. Különösen kiemelkedő jelentőségű Szent Ioszafat vagyis Szent Jozafát {1580-1623] vértanú, polocki érsek ereklyetartó talpas keresztje, mely az esztergomi Keresztény Múzeum Letéti Gyűjteményében található [py 342.]. Szent Jozafát, világi nevén Iván Kuncewycz, 1604-ben lépett be a görög katolikus bazilita rend Szentháromság-monostorába. 1609- ben szentelték pappá. 1617-ben lett Polock püspöke. Ellenfelei rossz szemmel nézték nyugati kapcsolatait, és „lengyelesítéssel” vádolták. 1623. november 12-én, a vityebszki érseki palotában megölték. 1867. június 29-én 13. XIII. Leó pápa kanonizálta. Hamvai jelenleg a római Szent Péter-bazilika Nagy Szent Baszileosz oltára alatt nyugszanak. A fémikonok művészetében különleges helyet foglalnak el a fatáblába helyezett fémikonok. Itt fel kell figyelnünk a festett fa és az öntött fémikonok - melyek gyakran színes zománccal díszítettek - sajátos, egyedülálló esztétikai kapcsolatára. Az eltérő anyagok és felületek eddig soha nem látott anyagkapcsolatot mutatnak. Különleges csillogásuk, fényvisszaverésük a vallásos áhítattal összefüggő eredeti esztétikai élményt nyújtanak. Gyakran a fémikonokhoz festett fa ikontartót készítettek, de gyakori volt az is, hogy a már meglévő festett ikontáblákat használták fel a fémikonok tartójaként. Az előbbieknél a fa ikontábla és a fémikonok között mindenképp van kapcsolat. Gyakori az ikonográfiái kapcsolat - mint például az egyik magángyűjteményben lévő ikonnál [AA] -, ahol a siratok a fémkereszttel egységben jelennek meg -, de van olyan eset is, amikor a fémikonokhoz, azok kiemelésére festett díszítő rendszert alakítanak ki. Ezt láthatjuk a négy ünnep ikonnál, melyhez a bizánci zománcokat utánzó festett, poncolt ornamentika kapcsolódik. Ez az ószertartású környezetben létrejött ikon a kiállítás - esztétikai vonatkozásban is - egyik legkiemelkedőbb műremeke volt [magántulajdon y 1121.]. A másik esetben a fémikonok és a fatábla között sem stilisztikai, sem ikonográfiái kapcsolat nem volt. Ilyenkor az ikontisztelet és a hagyományok tisztelete alapján az elkopott festett fa ikont nyilván nem akarták eldobni, a régi, az ősi fatárgyat megőrizték, azt is igen tisztelve, bár már ábrázolására, jelentésére nem figyeltek. Jó példa erre egy triptichon [Keresztény Múzeum, Esztergom. Letéti Gyűjtemény py 626.}, melyet két ikontáblából alakítottak ki. A szárnyak valaha egy ikontáblát alkottak, melyet középen kettévágtak, felső részüket lekerekítették. Még felismerhető, hogy korábban úgynevezett négyosztatú ikon volt, mely négy Istenszülő ikont jelenített meg. A balszárny közepén fatáblába mélyítve fára festett ikont látunk, mely „Jézus születését” ábrázolja, továbbá fent és lent egy-egy sárgaréz ikont: „Az Istenszülő dicsőítése” és a „A Tyihvini Csodatévő Istenszülő
