Ottományi Katalin: Képek a múltból. Az elmúlt évek ásatásaiból Pest megyében (Szentendre, 2008)

Az abonyi szarmata temető (Tatárhányás-dűlő)

ruáltuk és az is kiderült, hogy azokat a temetés előtt az elhunyt derekáról lecsatolták, és combcsontjaira fektették.

Az előkerült leletek egy része helyi mesterek terméke. Egyetlen sírban találtunk helyi, szarmata fazekas által készített, idegen, germán formát utánzó, kézzel formált edényt. Nagy számban fordultak elő római importtermékek-edények (terra sigillata, pohár), érmek, bronz övcsat és a hozzá tartozó szíjvég, ezüst tokveret, fibulák és különféle (korall, millefiori, karneo, stb.) gyöngyök - melyek kereskedelem útján jutottak el ide.

A lelőhely a Kis Mihály-tóba torkolló ér É-i partján, az ÉK-en egykor vizenyős mélyedéssel határolt magaslaton, a Tatárhányás-dűlőben terül el. A dűlő neve valószínűleg a 18. században még jól látható, a sírok fölött magasodó halmokkal hozható összefüggésbe.

2003-2004. években, a 4. sz. főút Abonyt elkerülő útszakaszának megelőző feltárásán, egy 2-3. századi temető és egy 3-4. századi település részlete került elő.

Az 57 síros szarmata temető érdekessége és egyben jelentősége az, hogy egymás mellett kerültek elő a „jelöletlen”, a zárt körárkos (valószínűleg halmos) és a DK-i oldalukon nyitott árokkeretes temetkezések.

A feltárt sírok 99%-a kirabolt, egyedül a zsugorított helyzetben eltemetett nő váza volt érintetlen. Több, részlegesen bolygatott női sírban tudtuk rögzíteni a szoknya, a nadrág és a csizma (?) gyöngyös kivarrását, egy fiatal lány sírjában pedig az övről lelógó szál díszítését Néhány férfi sírban két öv viseletét rekonst• Gulyás Gyöngyi