Ottományi Katalin: Képek a múltból. Az elmúlt évek ásatásaiból Pest megyében (Szentendre, 2008)
Római telepásatás Pátyon (Malom-dűlő) (Kr. e. 6100-4500) (Kr. e. 4500-2700) (Kr. e. 2700/2500-800) A Füzes-patak nyugati partja mellett, az M1-es autópálya és a 100-as út között nagy kiterjedésű, késő kelta-római kori települést tártunk fel 1982-1984 és 1997-1999 között (ásatásvezetők: Maróti Éva - Ottományi Katalin). A kelta eredetű bennszülött lakosság tovább élt itt a római hódítást követő első két évszázadban is. Földbemélyített gödörházakban laktak, nagy, méhkas alakú tárolóvermeket és kerek, kétosztatú tüzelőtérrel rendelkező kemencéket használtak. Helyben gyártották a korongolt szürke és a kézzel formált kerámiát. Már korán kereskedni kezdtek a rómaiakkal. Aquincumból érkeztek ide a festett, bepecsételt edények, mécsesek, üvegek és bronz ékszerek, az 1. század 70-es éveitől. Több száz terra sigillata és érem jelzi a telep jelentőségét. A gazdagabb bennszülöttek átvették a római szokásokat, sírköveket, oltárokat állítottak, és ők építették a 2. század közepén az első kőépületeket. Kezdetben egyszerű négyszögletes illetve téglalap alakú épületekben laktak. Majd a 2-3. század fordulóján, a telep virágkorában már többhelyiséges, nagy lakóépületeket találunk, kövezett belső udvarral, folyosóval, konyhával és lakószobákkal. Még a késő római korban is használták e lakóházakat, egészen a 4. század végéig. Mázas kerámia, érmek, fibulák keltezik ezt a legutolsó periódust. A település kb. 2 km hosszan húzódott a patak partján. Nem egyetlen villagazdaság, hanem egy bennszülött faluból kifejlődött ún. vicus volt. A temetőben lévő feliratos kövek az első, bennszülött származású birtoktulajdonosok és családjuk nevét őrzik. A lakosság veterán birtokos rétegére utal egy közelben talált katonai diplomatöredék is a 2. század elejéről. A 4-5. század fordulóján egy kisebb, kevert keleti gót és alán népcsoport telepedett itt meg. Később avar sírokat és Árpád-kori gödröket ástak a telep házaiba. • Ottományi Katalin
