Ottományi Katalin: Képek a múltból. Az elmúlt évek ásatásaiból Pest megyében (Szentendre, 2008)
Raktárbázis építését megelőző próbaásatást, majd megelőző feltárást végeztünk 2002-2003-ban Budaörsön, a Hosszúréti-patak északi partján. A kb. 14 hektáros területen mintegy 2200 objektumot (házat, gödröt, kemencét, sírt) tártunk fel. Az objektumok különböző periódusba tartoztak (neolit, rézkor, bronzkor, kelta, római, avar, Árpád-kor). A feltárt terület nagy részét a római telep alkotta, a pataktól észak felé mintegy 250 méter széles sávban (kb. 90 000 m2). Az előkerült kőépületek sokasága, elhelyezkedésük rendezettsége, a belső kövezett utak stb. alapján világosan látszik, hogy a budaörsi telep nem csak az Aquincum környéki villagazdaságokegyike, hanem egy vízparton és valószínűleg út mentén hosszan elnyúló település, ún. vicus. E telep nagy kiterjedésű és igen gazdag központi részét sikerült feltárni. Korábbi, 2. századi periódusának központja a kőépületekkel félkörívben beépített nyugati fele lehetett, keletre a földbemélyített házsorokkal. A 3-4. században pedig a kövezett utakkal határolt DK-i rész volt a központ, bár a korábbi épületek is álltak a 4. század végéig. Az „ipari negyed” kemencékkel, salakos gödrökkel, kövezett kutakkal ekkor már távolabb, az ÉK-i oldalon helyezkedett el. E vicus gazdagabb lakóinak, birtoktulajdonosainak nevét oltárok, sírkövek, határkövek őrizték meg számunkra, a kelta nevektől kezdve egészen a 3. század közepéig. Egyedülálló módon Pannóniában a település - mind a pagus, mind a rajta lévő vicusok - ókori nevét szintén ismerjük, egy 3. századi oltárkőről. Az oltárt Terra mater és a császárok üdvéért emelték a pagus Herculius és ezen belül a vicus Teuto, vicus Bataionis és a vicus Anartiorum lakói. • Ottományi Katalin Római vicus Budaörsön (Kamaraerdei-dűlő)
