Ottományi Katalin: Képek a múltból. Az elmúlt évek ásatásaiból Pest megyében (Szentendre, 2008)
Harangedények Budakalászon (Кг. e. 6)00-4500) (Кг. e. 4500-2700) (Kr. e. 2700/2500-800) Nyugat-Európában a Kr. e. 3. évezredben a neolitikum után a fém - elsősorban a réz és en nek természetes ötvözetei - használata sok helyen egy széleskörűen elterjedt leletcsoporthoz, az ún. harangedényekhez és néhány jellegzetes tárgytípushoz kapcsolódott. A Harangedény-kultúra leletei Marokkó északi részétől kezdve, Szicílián és a Brit-szigeteken át Lengyelországig és hazánkig terjedtek el. A magyarországi leletanyaggal a morvaországi leletek mutatják a legtöbb hasonlóságot. A kultúrára jellemző, hogy általában nagyobb folyók és a tengerpart mentén terjedt el. A hajózási ismereteiket bizonyítják azok az afrikai elefántcsontleletek, melyeket dél-spanyolországi harangedényes kikötőkben találtak a rendszeres kereskedelem bizonyítékaként. Az európai őstörténet egyik legimpozánsabb edényének számító névadó vezérlelet fordított harang formáját sávos-geometrikus díszítés borította, mely időnként mészbetétet is tartalmazott. Az edényeket helyenként festették is. • Magának az edénytípusnak az elterjedését a sörivás kultúrájának terjedésével hozták összefüggésbe brit kutatók, melyet megerősíteni látszanak a legújabb természettudományos vizsgálatok Spanyolországban. Budakalászon 2005-ben, az МО-s útgyűrű megelőző feltárásán felszínre került 1070 síros temető a kultúra legnagyobb temetője Európában, utána csak néhány, 100 és 200 sír körüli sírmező ismert Morvaországból és hazánkból. A temető a Duna partjától mintegy 200 méterre terült el, míg a hozzá tartozó település közvetlenül a folyó partján feküdt (a feltárt terület kb. 40 000 m2). A sírokat helyenként a nyugat-európai társaikéhoz hasonlóan körárok vette körül, azonban a korábbi Kárpát-medencei tradíciót követve a temetkezések rítusa azoktól eltérően itt főként hamvasztás, azon belül is a hamvakat, égett csontokat edényekbe helyezték el, és látták el egyéb mellékletekkel. A téglalap alakú földsírokban a halottakat többnyire zsugorítva fektették. Gyakoriak a jelképes, csontváz nélküli sírok is, bennük több edénnyel. Jellegzetesek a lábas tálak, a füles korsók és a plasztikus díszítésű urnák. A temetőben előforduló harangedények mellett találhatunk az íjászatban használt alkarvédő kőlemezkéket, pattintott nyílhegyeket, réztőröket, árakat, csontgombokat és néhány ékszert is. (Ásatásvezető: Ottományi Katalin.) • Czene András
