Ottományi Katalin: Képek a múltból. Az elmúlt évek ásatásaiból Pest megyében (Szentendre, 2008)

A Dunakeszi késő rézkori településrészlet (Alagi major)

(Kr. e. 8/7-1. sz. vége) (Kr. u. 1-4. sz.) (Kr.u.400-4S4) (Kr. u. 454-S68) (Kr. u. 568-81 1/829) (Kr. u. 895- 1 30 1)

(Kr. u. 1301-S526/1686)

1996-ban a 2. sz. főút Dunakeszit elkerülő szakaszának építése előtt került sor a megelőző feltárásra (ásatásvezető: Kulcsár Valéria).

A feltárt objektumok és a leletanyag vizsgálata azt mutatja, hogy a Mogyoródi-patak árteréből kiemelkedő alacsony domb évezredeken keresztül kedvező feltételeket kínált az emberi élethez. Legkorábban a középső újkőkorban, a Kr. e. 6. évezredben telepedett itt meg a dunántúli vonaldíszes kerámia népe, de lakott volt a terület a késő rézkorban is. A római korban (Kr. u. 3. sz.) nagy kiterjedésű szarmata település létesült a dombon, majd a középkori Alag faluhoz tartozó gödrökkel, kemencével találkozunk.

A késő rézkori badeni kultúra (Kr. e. 3500-3000) településének legfigyelemreméltóbb objektumai azok a vermek, amelyekbe hatalmas hombáredényeket helyeztek. Némelyik magassága eléri a 75-80 cm-t, nyilvánvalóan az értékes termény, elsősorban a gabona tárolására szolgálhattak. A hombárokon kívül különböző fazekak, tálak, korsók, bögrék, pohárkák (mericék), kétosztású tálak bizonyítják a badeni fazekasok ügyességét.

Az alagi késő rézkori településen is találkozunk hulladékgödörbe temetett szarvasmarhatetemmel, egy esetben pedig emberi vázzal.

1. Edények a tárolóvermekből

2. Verem fotója összeroskadt hombáredénnyel

3. Hulladékgödörbe temetett szarvasmarha

Kepek:

• Kővári Klára