Ottományi Katalin: Képek a múltból. Az elmúlt évek ásatásaiból Pest megyében (Szentendre, 2008)

(Kr. e. 2700/2500-800)

Vác,

Szent Mihály-templom

(Kr. e. 6100-4500)

(Kr. e. 4500-2700)

A 11. században püspöki székhellyé vált Vácon a tatárjárás idején már több templom és egyben több plébánia létezett. A város északi végén, a Március 15. tér környékén, a mai és egyben a középkori rév mellett a honfoglalás táján létrejött városrész temploma bizonyosan állt már a 13. század kezdetén. Nem tudni, hogy ez az épület milyen anyagból - fából, téglából vagy kőből - épült, mivel a 2003-2005-ben folyt ásatásokon egyetlen részlete sem került elő. Egykori létezését az bizonyítja, hogy több korai, a tatárjárásnál bizonyosan korábbi sír látott napvilágot, és ismert, hogy a kereszténység megszilárdulásától kezdve csak az egyházak körül levő temetőkbe volt szabad temetkezni. A tatárok 1241-ben kegyetlenül elpusztították Vácot. A földbirtokos püspökök által betelepített nyugati jövevényekről a mai főtér környéke a Németváros nevet nyerte. A németek az elpusztult egyház helyén újat emeltek, és Szent Mihály tiszteletére szentelték fel. Az első, 1319. évi említés után több középkori oklevél is említi a Szent Mihály-egyház plébánosait, jövedelmét, birtokait. A templomba temették az előkelőbb személyeket, a többieket köréje.