Ottományi Katalin: Képek a múltból. Az elmúlt évek ásatásaiból Pest megyében (Szentendre, 2008)

Egy tatárjáráskor elpusztult falu maradványai Ceglédről

(Kr. e. 2700/2500-800)

A lelőhely а 4. sz. főút mellett, а Bürgeházi-dűlőben, több egykori patak vagy folyómeder által határolt területen fekszik. Az Árpád-korban a lelőhely déli részén, a mára már elhordott homokdomb (Madarász-halom) tetején állt egy kőalapozású templom. A templomot és a körülötte levő temető 201 sírját 1968—

1969-ben Topái Judit tárta fel. A sírok közötti árkokban vaseszközöket, illetve a feltárást megelőzően IV. Béla-dénárokból és friesachi dénárokból álló 72 darabos éremleletet is találtak

A 2005-2006. években, a főút mindkét oldalán 44 672 m2 területen összesen 1646 objektumot tártunk fel, melyek között bronzkori (Makó-, Vatya-kultúra), szarmata, avar, Árpád-kori és újkori településmaradványok voltak.

A lelőhely jelentős részét képviselte a 11-13. századi Árpádkori falu részlet, mely bizonyíthatóan az 1241. évi tatárjárásnak esett áldozatául. A falu szerkezete alapján két települési fázist tudtunk elkülöníteni. A templomdombtól É-ra a korábban idetelepült lakosság, a lelőhely É-i és Ny-i részén a később letelepedett népesség hagyatéka került elő. A későbbi települési fázishoz tartozott az 1344. számú, közel 20 m2 alapterületű, szelemenes szerkezetű, tapasztott padlójú ház, melyet a tatárjáráskor gyújtottak fel.

A ház DNy-i sarkába vájt kemence sütőfelületén két összebújt, 8-11 éves gyermek és egy 20-30 év közötti nő vázát bontottunk ki. Az idősebb fiúgyer-Képek: • Gulyás Gyöngyi

1. Vaseszközök a házból

2. A leégett ház kemencéje, emberi csontvázakkal

3. Az 1344. ház edényei

4. Légi fotó az 1344. házról

.. ".

Г. ,,y 7

mek kezében 25 cm hosszú vas ostyasütőt, bordái mellett IV. Béla-ezüstdénárt találtunk. A leégett ház padlóján főzőedények, mezőgazdasági eszközök (rövidkaszák, sarlók, ollók, ásóéi), baltafejek, vas övcsat, vaszabla, favödör vasabroncsai, faláda vas alkatrészei, ládazár és ajtóvasalások feküdtek.

A többi Árpád-kori ház betöltésében talált leletek arra utalnak, hogy a falu lakosságának nagyobb része elmenekült az 1241. évi pusztítás elől. A faluban maradtak szomorú sorsát a gödrökben, árkokban és füstölőkben talált csontvázak mutatják.