Jankovics Norbert - Verba Andrea (szerk.): Ámos Imre - Anna Margit - PMMI kiállítási katalogósuok 22. (Szentendre, 2007)
Verba Andrea: Ámos Imre (1907-1944) művészete
lapjai a közelgő végítélet hírnökeként az utolsó nagy út árnyékát vetítik előre. János jelenéseiből azokat a részleteket emelte ki, amelyek érzése szerint saját korát is jellemezték. Míg a sorozat kezdő lapján a világbíró Krisztus alakja jelenik meg a hét arany gyertyatartóval, addig az Apokalipszis XII. lapján a földre szállt mennyei Jeruzsálem képét a festő a szentendrei Kálvária erődítményszerű, barokk épületével azonosítja. Ámos Apokalipszissorozatában a harag napjának szenvedéstörténete és a hétköznapi valóság egyetlen összefüggő tér-idő kontinuumban bontakozik ki. 1944 júniusában Ámos ismét munkaszolgálatosként dolgozott a Jászberény- Szolnok vonalon. Augusztus és szeptember hónapban sokat rajzolt, ekkor készültek a később híressé vált Szolnoki vázlatkönyv rajzai. A kisméretű lapok levegős szerkesztésű, finom rajzú kompozícióin az átélt szenvedés valóságát még egyszer utoljára szimbólumokba sűríti. A művész felesége, Anna Margit visszaemlékezése szerint októberben a Lehel úti kaszárnyában találkozott férjével, ekkor vette át tőle a vázlatfüzetet. A hónap végén vagy november elején százada elhagyta Budapestet, utoljára a türingiai Ohrdruf-Nordban látták rabtársai. 2:
