Jankovics Norbert - Verba Andrea (szerk.): Ámos Imre - Anna Margit - PMMI kiállítási katalogósuok 22. (Szentendre, 2007)

Verba Andrea: Ámos Imre (1907-1944) művészete

kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen 1944. április 5-ig nyomon követhetjük élet­útját. A napló egyik legkorábbi feljegyzés­ében Ámos - a kivetített emlékképekből létrejövő kompozíciókon tűnődve - asszo­ciatív expresszionizmusnak nevezi saját képalkotását. A képzettársításnak ezt a lelki és szellemi dimenziókat is érintő, expres­szív formáját jól tükrözi Álmodó (1938) című festménye (kát. sz. VI/49.). A képen egyszer­rejelenik meg a reális tér és az álmodó által érzékelt, szubjektív belső világ. A valóság és képzelet határán lebegő alakok és tárgyak, mint a tudat peremén feltűnő emlékképek irracionalitással telítődnek. Ámos életében az 1937-es eszten­dő különös jelentőséget nyert, hiszen mun­káját végre hazai és külföldi elismerés is kísérte. Budapesten Ámost tagjai sorába választot­ta a KÚT (Képzőművészek Új Társasága), Anna Margittal való párizsi utazása idején pedig a Chagallnál tett látogatás és munkájuk bemutatása hozott elismerést a fiatal művészhá­zaspár számára. Bár a Chagallal való találkozás meghatározó élménynek bizonyult Ámos számára, festői útkeresésében nem befolyásolta, inkább megerősítette benne korábbi mű­vészi elképzeléseit. A három hónapos párizsi tartózkodás emlékét őrzi Ámos szuggesztív kompozíciója (Csendélet csirkével, 1937, kát. sz. VI/50.), amelyen egy rózsával díszített csirke késsel, órával és leveles ággal kísért, szürreális hatású együttese jelenik meg egy nagyvá­rosi kirakat inspirációjára. Ámos Imre Vajda Lajos hívására először 1935 nyarán járt Szentendrén. Az első szentendrei élmények hatására a következő nyáron készített néhány vázlatot, majd 1937- ben a párizsi út előtt feleségével együtt rövidebb időt töltött a városban. Ez az első rövid, D/26. Ámos Imre hegedűvel, 1936

Next

/
Thumbnails
Contents