Jankovics Norbert - Verba Andrea (szerk.): Ámos Imre - Anna Margit - PMMI kiállítási katalogósuok 22. (Szentendre, 2007)
Verba Andrea: Ámos Imre (1907-1944) művészete
Verba Andrea Ámos Imre (1907-1944) művészete Ámos Imre a két világháború közötti magyar festészet szenzibilis alkatú és tragikus sorsú művészegyénisége. Pályája szorosan összefonódott a történelmi korszakkal, amelyben élt és alkotott. Művészetében a misztikum iránt fogékony képzelet, a korszak abszurd valóságát is tükrözve, a lélek mélyéről feltörő vizionárius tartalmak megjelenítésére vállalkozott. Ámos - eredeti nevén Ungár - Imre 1907. december 7-én született Nagykállón Ungár Zsigmond kiskereskedő és Liszer Paula első gyermekeként. Ámos ötéves volt, amikor apja váratlanul meghalt. A család otthona ettől fogva a nagyapai ház, amelynek légköre alapvetően meghatározta a festő világképét és művészetét. Nagykálló a 15. századtól országos hírű vásárairól ismert megyeszékhely egyúttal a szabolcsi zsidóság központja is volt. Ámos nagyapja, Liszer Adolf, a város köztiszteletben álló tanítója és talmud-magyarázója otthonában is felvilágosult szellemben nevelte unokáját. A Kabbala, a Tóra és a kállói zsidó legendák mellett Ámos Krisztus bibliai történetét is az itt töltött gyermekévei alatt ismerte meg. A nagykállói érettségi után 1925-ben Budapestre utazott, ahol előbb a Láng ezüstgyárban mint zománcozó és festő dolgozott, majd 1927-ben a család kívánságára beiratkozott a Műegyetemre, amelynek két éven át volt hallgatója. Gyermekkori vágya teljesült, amikor 1929-benmegkezdhette művészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. D/11. Amos Imre ülő portréfotója, 1914
