Antal István: Kis magyar performance-történet (műfaji szemelvények). Szentendrei Képtár 2007. augusztus 24 - szeptember 23. - PMMI kiadványai. Kiállítási katalógusok 20. (Szentendre, 2007)

Ha létezik, úgy nevezett, őstehetséggel megáldott alkotó a performanszkultúrában - és miért pont abban ne létezne - akkor fe Lugossy László annak nevezhető. Ez a sok művészeti formában tündöklő, Kecskemétről elszármazott önkifejező bajnok, aki festő, szobrász, zenész, iró, költő, performer, színész és forgatókönyvíró és filmrendező, megítélésem szerint, talán irodalmárként és performanszaival tette elénk, legalábbis, az utóbbi időben, a legjelentősebb műveket. Nagyra nőtt, mindenevő gyerekként kostól bele minden műfajba, amelyet elér, vagy amelyik előkerül, és teríti rögtön frissen szerzett, és megemésztett élményeit a külvilág elé. Igazi és nagyléptékű exhibicionista, de nem él vissza azzal, hogy ezt tudja jól magáról. ízlése és minőségérzéke megóvja a tévedéstől. Az ő performanszai történések. Áll, vagy ül, vagy fekszik, lehetetlen pózokba tekeri magát, vagy fejét rázva kiabál, végtére is akármit csinál, a jelenléte esemény. Megéli magát. Előadja énjét. Olyan mint a műforma nemzetközi nagyságai: ha csak áll az előadótérben, anélkül, hogy bármi mást csinálna, róla szól a műsor. Egyesíteni képes a meg nem jelenített, csak a lelkében előbuggyanó tettet és az abban rejlő lehetőségeket, mint az ősi Kína mesterei. Trágár is tud lenni. Mint a gyerek disznólkodik, de ma már egyre kevésbé. Inkább hallgat. Kevesebbet mozog, és akkor sem használ kliséket. Ha elfárad, eleve fáradt, vagy úgy érzi, nem jön össze a műsor, akkor hallgat. Nem mozog. Hagyja hatni az ottléte által magát, akit tisztel, és szeret. Szépséget okád semmiből a semmibe. Mesterré érett. Tudja, hogy a semmi a legtöbb, amit adhat. Kisugározza felénk.

Bada Dada tevékenysége jelentette ennek a logikai sornak a végét. Az önmagába visszakanyarodott körívet. A sajátos performanszot, amelyik az eladóművészet teljesen új formájaként kanyarodott önmagába. Az volt műsoraiban csodálatra méltó, hogy az alkotó és az alkotás, a kreátor és a kreatúra, a látnok és a látnivaló, az alany és az állítmány, az alkotó és alkotása totálisan egyneművé válva oldódtak fel egymásban. Sírt és röhögött egyszerre.

l.A műfaj megjelölésére használt kétféle Írásmód az eltérő szakmai megítélés következménye, melyben a szerkesztők nem kívántak egyik oldal mellett sem elköteleződni .

6