Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Tóth Pál Péter: A szórványosodás és népességfejlődés
Tóth Pál Péter A SZÓRVÁNYOSODÁS ÉS NÉPESSÉGFEJLŐDÉS A népesedési folyamatoknak azt az elemét, melynek keretében egy adott csoport tagja - a nem az adott csoportban született személyek egymás közötti keveredését is előidézve — a saját csoporttól elkülönült helyzetbe, vagy egy másik csoportba kerül szórványosodásnak nevezzük. A folyamat lényegi meghatározottsága a mozgás, hiszen szórványosodás az adott csoportban született személy csoportból való kiválása, s ezzel összefüggésben vándorlása nélkül nem jöhet létre. A szórványelemek, a többitől elkülönülő, elegendő létszámú saját csoport létrejöttében, a különböző szórványokhoz tartozó személyek másik csoport tagjaival való „összeolvadásának”, „egyesülésének”, „keveredésének” már a népességfejlődés kezdeteinél meghatározó jelentősége volt. Ez a különleges szerep az együtt élő emberek néppé formálódását megelőző időben feltételezhetően addig tartott, amíg a csoport létszámgyarapodásban az újabb szórványelemek csatlakozásánál, „beolvasztásánál” a már együtt élők termékenysége nem vált jelentősebbé. Egy nép kialakulásának meghatározó feltétele etnikai egységének kialakulása, melynek elengedhetetlen feltétele, hogy a csoport népesedési folyamatait, s ezen belül létszámának növekedését az újabb szórvány (idegen) elemek csoportba kerülésével szemben már az adott csoport tagjainak termékenysége határozza meg. A szórványosodás tehát a népességfejlődés egyik elemeként meghatározott, és történelmileg változó szerepet játszik a demográfiai folyamatok alakításában, amely nemcsak a népek kialakulás-történetének, hanem az azt követő népességfejlődéssel kapcsolatos demográfiai folyamatoknak is részét képezi. Hatása eredményeképpen a különböző népek, - a szórványosodás történelmileg változó szerepének megfelelően területenként akár jelentős eltéréseket mutatva - vagy népesség nyereséget, vagy veszteséget könyvelhetnek el. A szórványosodás fentiekben vázolt fő összefüggéseinek folyamata természetesen a magyar népességfejlődést is meghatározta. Elődeink népesség számának és egyéb demográfiai jellemzőinek alakulásában, — mint közismert - a Kárpát-medencébe történt érkezését megelőzően más népek kisebb-nagyobb létszámú szórványai fontos szerepet játszottak. Kialakulását tekintve keveréknép-ként jellemzett magyarság etnikailag már egységes népként érkezett a Kárpát-medencébe (Hóman Bálint), s letelepedését követően is addigi népesedési „gyakorlatnak” megfelelően folytatódott az itt talált népek szórványelemeinek magyarokkal való keveredése. Az itt talált népek egy részének magyarrá válásával párhuzamosan a nem Kárpát-medencei népek szórványaival — Szent István szavaival a „vendégekkel”, a Jövevényekkel”, - mai fogalmaink szerint a bevándorlókkal való keveredése sem szakadt meg (István király emlékezete). A honfoglalást követő magyar népességfejlődést, mint más népekét is - jelentős leegyszerűsítéssel - modellszerűen két népcsoport különböző súlyú és mértékű egymásba kapcsolódó, egymást feltételező kettős folyamata határozta meg. E kettős folyamat egyik eleme a saját nép termékenysége által determinált és a halálozással módosított, a népesség létszámát alapvetően meghatározó szerves népességfejlődés. A másik az így elért 89
