Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
A városkát, Byzantion-1 - Európa és Ázsia határán - Kr. e. 660 táján megarai görög telepesek alapították. A görög hagyomány szerint a város alapítója egy Búfjag nevű király volt, a mitikus Poseidon isten és Keroessa nimfa fia. A nyelvészet sokat foglalkozott a Boíjávxtov név eredetével. Eszerint a Buijávxtov név thrák eredetű: egy thrák személynév elgörögösített Bú(jag (Búíjavxg) alakjának Bu^avx-tövéből -to- suffixummal képződött. A név etimológiája tehát arra vall - állapítja meg Moravcsik Gyula hogy a görög hagyományban szereplő BúZjag nem költött név, hanem viselője valóban a város thrák alapítója volt, mivel hogy ezen a helyen a görög gyarmatosok egy korábbi thrák telepre bukkantak, amelynek nevét Bu/jávxtov alakban átvették.4 5 A sorsfordulatokban gazdag történelmű városka, amely a kereskedelmi és hadi utak metszéspontjába esett, kedvező fekvése folytán kitüntetett szerepet játszott. Nem véletlenül esett rá a választás, amikor is 330. május 11 -én ünnepélyes keretek között a mediterrán világbirodalom új fővárosává avatták fel. A császártól kapta új nevét: Kcovaxavxtvoimo/Ug (latinul: Constantinopolis), amely annyit tesz: ’Konstantin városa’. Más néven ez volt a ösuxépoc Pú>pr| (’Második Róma’), vagy Néa Pwpq (’Új Róma’). Míg a Buíjávxtov elnevezés a görög gyökerekre, KfflvaxavxivoúnoiUg a keresztény jellegre, Néa Ptbpr) pedig a római hagyományokra utal/ Ugyanakkor a Constantinopolis név kifejezi a császári alapítást, az ’Új Róma’ megnevezés pedig utal az egyházi ellentétekre.6 Végső soron az újkori európai gondolkodás nincs jó véleménnyel Bizáncról. „Bizáncnak ezt a sötétre festett képét a francia felvilágosodás írói vitték be a köztudatba, akik Bizáncból csak az uralkodó osztályok romlottságát látták és saját ideáljaikat vetítették vissza a múltba. így pl. Montesquieux „A rómaiak nagyságának és hanyatlásának okairól” írt híres munkájában (1734) a bizánci császárság történetében nem lát mást, mint ’a lázadások, felkelések és aljasságok szövevényé’-t, a történetfilozófiai munkájában (1756) Voltaire is a ’borzalmas’ és ’utálatos’jelzőkkel bélyegzi meg azt. Ez a szemlélet még Hegel történetfilozófiájában (1837) is kísért, ahol a következőket olvassuk Bizáncról: ’... szakadatlan bűnök, hibák, alávalóságok és jellemtelenségek ezer éves sorozata ..., a legborzalmasabb és ezért a legérdektelenebb kép’.”7 - Tudjuk, a francia felvilágosultak mellett Hegel is a történelmi fejlődés mércééül az emberiség erkölcsi fejlődését állította. így Bizáncról alkotott felfogása egyenesen lesújtó. Ennek a felfogásnak a jegyében született meg Gibbon monumentális munkája, amelynek egyik újabb kiadásához Christopher Dawson írt előszót. Ott kifejti, hogy Bizánc világa „nem történelmi minőség” (historicaly minded age).8 Ebből a felfogásból szükségszerűen következik, hogy Bizánc esetében nem beszélhetünk sem morális, sem pedig történelmi fejlődésről. Ha csak a bukást magát nem tekintjük a fejlődés fonákjának, egy negatív fejlődésnek. Az egy ezer évig tartó állandóság volt. így Bizánc világa a latinitás és a politeista hellenizmus ellentétele. Gibbon óta szükségszerűen a bizantinológia (bizantinisztika) tulajdonképpen védekező magatartást tanúsít és a gibboni látásmóddal szemben Bizánc (a keresztény görögség) apológiáját kívánja megalkotni.9 Amennyiben azonban Bizánc, az állandó és meg nem szűnő hanyatlás világával szemben egy idealizált antikvitás képet állítunk, úgy Otto Seeck szociáldarwinista fel-4 Uo. 7. 5 Uo. 8. 6 Dölger, Fr., Rom in der Gedankenwelt der Byzantiner, ln: Byzanz in der europäischen Staatenwelt. 1953. 70-115. 7 Moravcsik Gy., Bizánc és a magyarság. 1953. 3. 8 Beck, H. G., Das byzantinische Jahrtausend. 1994/2/12. 9 i. h. 638
