Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
Elvi és módszertani kérdésekről Sokan és sokszor leírták már azt, hogy a magyar néprajz az elvi és módszertani kérdések iránt kevéssé vagy egyáltalán nem érdeklődött. Bodrogi Tibor az antropológiával szembesítve a magyar néprajzi kutatásokat eléggé élesen vetette fel ezt a kérdést, s később még nagyon sokan. 1993-ban Miskolcon jelentette meg az egyetem Vizuális Antropológiai Intézete Niedermüller Péter nagy vitát kiváltó, több tudományt is megmozgató tanulmányát. A vita közzétételét a Relplika című folyóirat vállalta, de reflexiók más fórumokon is jelentek meg. A vitaindító tanulmány szerzője válaszolt a legfontosabb kérdésekre, pontosította, kiegészítette és megerősítette saját véleményét, néhol beépítve a kritikusai által felvetett észrevételeket is. Ezt követően látott napvilágot Kosa László „A magyar néprajz tudománytörténete” című munkája második, javított és bővített kiadása, amely Niedermüller Pétert újra megszólalásra késztette. Alapállása a tudománytörténeti munkával kapcsolatban az, hogy az idézett vita semmiféle nyomot nem hagyott a tudománytörténet írójának szemléletében, megjegyzései, önvizsgálatra ösztönző észrevételei falra hányt borsónak bizonyultak. A magyar néprajz nem nézett szembe önmagával, haladt a kitaposott úton, döcögött a régi kerékvágásban, s ezzel ismét távolabbra került az európai élbolytól. Kosa László munkáját értékelve élesen fogalmaz és támadja azt a Kosa Lászlót, aki ebben a munkájában hazai tudományunknak szintén felrója az elméleti tisztázatlanságot, s azt a magatartást, amit már Bodrogi Tiborral kapcsolatosan említettünk.6 A magyar néprajz történetét áttekintve, a mai néprajzi kutatások képét felvázolva és az antropológiával szembesítve e kérdésben Bindorffer Györgyi is nyilatkozott és több tanulmányt is írt. О a kettejük viszonyát, egymásnak való megfeleltetését, illetve az antropológia néprajzként való felfogását (alárendelését) illeti szigorú kritikával. Más alkalommal ezt a felfogást is szemügyre vesszük, azonban most nem vitacikk írása a feladatunk, s csak érintjük, de nem értékeljük véleményét.7 E két vita során elhangzott véleményekről egyenként és egészében véve az jut eszünkbe, hogy ez a vád, mármint az elméleti, módszertani kérdések iránt való érzéketlenség egyáltalán nem igaz. Gondolat gazdag, e kérdésekre érdemben azonnal reagálni tudó kutatók szóltak és fogalmaztak meg plasztikusan figyelemre érdemes gondolatokat. Termékeny dolog lenne e vitát néhány év távlatából alaposan elemezni, ám ez most nem feladatunk. Csupán néhány kérdést ragadok ki belőle, olyat, amely cikkünk tárgyával szorosabb kapcsolatban áll. Niedermüller Péter úgy véli: mert a magyar néprajz nemzeti tudomány maradt, nem is fejleszthetett ki elméletet, kritikát önmagával szemben. „A néprajznak, mint ’nemzeti’ tudománynak ugyanis nem elméletekre, hanem a ’magyar népi műveltségre’ volt szüksége. Másként fogalmazva, amíg egy tudománynak ’nemzeti alapú’ céljai vannak, addig a tudományos célok, az elméleti megalapozottság szükségszerűen jelentőségét veszti. A kulturális antropológia pontosan ezzel a felfogással szemben jelent(tett) esélyt a néprajz átalakítására, modernizálására.”8 Különösen kiélezi kettejük közötti vélemény különbséget azzal, hogy Kosa László szerint a magyar néprajz a harmincas években hágott fel a 6 Bodrogi T, 1954. „A magyar néprajztudomány művelői sohasem tanúsítottak különösebb érdeklődést elvi és módszertani, tudományelméleti problémák iránt." Kosa L., 2001, 163. - Niedermüller P., 2001. 59. 7 Bindorffer Gy., é, n. - Ez úton mondok köszönetét Borbély Sándornak, hogy Bindorffer Gy. cikkeinek internetről letöltött szövegét megküldte számomra. Pontatlan hivatkozásomnak ez oka is. 8 Niedermüller P, 2001. 55; 56-57. 625
