Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
Az utóbbi években számos európai kultúrában megfigyelhető a törekvés arra, hogy ezeket az identitás- szimbólumokat összegyűjtsék, és az ilyen gyűjteményeket tartalmazó kiadványokkal tudatosítsák az adott kultúra tagjaiban saját kultúrájuk legfontosabb szimbolikus építőköveit, megerősítve ezáltal azt a nemzeti öntudatot is, amely nem a más népekkel szembeni kultúrfölény soviniszta gőgjén, hanem a magát más kultúrákkal egyenrangúnak tudó, és sajátosságait büszkén vállaló egészséges közösség önismeretén alapszik. A kisebb népeknek az egyes kultúrákat egy-egy kuriózum-jellegű vonásra egyszerűsítő globalizáció korában különösen szükségük van az ilyen önmegerősítésre. Nem véletlen, hogy többé-kevésbé reprezentatív formában a közelmúltban ilyen kötetet jelentettek meg finn rokonaink (ez a már említett Finland - A Cultural Encyclopedia) és osztrák szomszédaink (Breuss, Susanne - Liebhart, Karin - Pribersky, Andreas: Inszenierungen {Stichwörter zu Österreich), Sonderzahl, Wien, 1995), de ismerünk svéd és walesi törekvéseket is hasonló szimbolikus elemek összegyűjtésére, mint ahogy természetesen a nagyobb nemzetek képviselőitől sem idegen ez a szándék, és születtek az adott kultúra legfontosabb szimbólumait kereső angol, német, amerikai gyűjtemények és elemzések is. „Nemzeti szimbólumként” sokaknak elsőül az állam megkülönböztető jelei (címerek, zászlók, himnuszok) jutnak az ember eszébe, de tudjuk, hogy az egyes kultúrák legerősebb identitás- őrzői azok a zenék, táncok, ételek, viseleti elemek, amelyek még emigránsok harmadik-negyedik nemzedékében is továbbélnek, éppen azért, mert az adott kultúrát, a közös eredetet jelképezik. Az identitásszimbólumok egyik rétegét mindenképpen a hétköznapi élet ilyen, azonosuló érzelmekkel átitatott (és a más kultúrák megfelelő elemeitől megkülönböztető összetevői alkotják. Az identitásszimbólumok másik csoportja az adott kultúra közös múltjának emlékeiből áll. A történelem, az irodalom és a különböző művészetek története a közös kultúrájú emberek összekötője, hiszen az egyes közösségek kultúráját a mindig újra és újra alkotott önidentitás mindenkori jelen céljai mellett éppen e kultúra közös múltja, (az ezen múlt egyes eseményeihez, szereplőihez, produktumaihoz fűződő érzelmek közössége) fogja egységbe. A közös múlt identitásmeghatározó mozzanatai a nép hagyományainak, folklórjának, mitológiájának szimbólummá vált elemei éppúgy, mint azok a mentalitásbeli sajátosságok, amelyeket a közös múlt eseményei és az ezekre az eseményekre adott reakciók (illetve ezek művészeti leképezései) formáltak más kultúrák tagjainak mentalitásától, habitusától (legalábbis nagy vonalakban) különbözővé. A kultúra önazonosságának fontos összetevője a külső visszajelzés is: más népek mit látnak az adott kultúra sajátosságának. Ebből a szempontból nagyon fontos, hogy a kultúra mely elemei képesek jelen lenni az adott kultúra közvetlen életvilágán kívül, más népek életében is. Az adott nép világhírűvé vált tagjai, az emberiség közkincsévé vált alkotásai, találmányai, felfedezései, más nyelvekbe átvett szavai, fogalmai, az adott népnek az emberiség történetében játszott szerepe egyszerre válnak a kultúra külső jelképeivé, és sikerességük következtében az önidentitás erősítőivé is. A tervezett lexikon mindezekre az identitás-szimbólumokra igyekszik kiterjedni, és egyszerre célja, hogy a magyar olvasó számára összegyűjtse saját kultúrája legfontosabb szimbolikus pilléreit, a külföldi olvasó számára pedig (mert a tervekben szerepel a kötetnek több más nyelvű kiadása is) reprezentálja, bemutassa a magyar kultúra sajátos arculatának néhány legfontosabb vonását. Minthogy a bemutatni kívánt jelrendszernek igen fontos részei a vizuális és hangzó szimbólumok is, a kötethez - a gazdag képi illusztrációs anyag mellett - két CD melléklet is készülhetne; egyiken magyar népzenei anyagokkal 598
