Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Barta János, ifj.: Településszerkezet, foglalkozás és jövedelmek Zemplén megyében a 18. század végén
a ritkán fellelhető, éppen ezért számunkra becses hasonló adottságú régiókkal.22 De nem hagyhatjuk figyelmen kívül az elmúlt századokban végbement változásokat sem, hiszen ezek magyarázatához nem egyszer a korábbi időszakokba kell visszanyúlnunk. Zemplén megye lakosságában a 18-19. század folyamán olyan etnikai változások mentek végbe, amelyek a szlovákok arányának megemelkedését eredményezték mind a magyarsággal, mind a ruszinokkal szemben.23 A 20. század pedig a térségben gyors gazdasági fejlődést és súlyos politikai változásokat (többszöri országhatár áthelyeződéseket) hozott magával. Eltekintve ezek részletezésétől, mégis elengedhetetlen, hogy a településekre gyakorolt hatásukra ne utaljunk. A 20. század műszaki fejlődése, urbanizációja gyorsan alakította és alakítja ma is a táj képét, településeinek szerkezetét. A városokban - ezúttal országhatároktól függetlenül - lakótelepek betonkolosszusai emelkednek, a falvakban - a hagyományos gazdasági funkcióktól függetlenülve - divatos formájú családi házak épülnek. Új utcák törik meg a hagyományos településszerkezetet, még jó, ha csak a települések peremén, de gyakran a belső szerkezetet is megváltoztatva. Novák László barátunk - általam idézett tanulmányában - úgy vélte, hogy az ember olyan helyet választ településének, ahol védve van a természet erőivel szemben.24 Embertársaival szemben azonban nem feltétlenül tudja megvédeni lakóhelyét. Települések tűnhetnek el a modernizáció, a természet átalakítása, divatos kifejezéssel élve: védelme ürügyén. Az egykori Zemplén megyében, a volt szinnai kerület északi peremén is eltűnt több mint fél tucat falu. Sztarina helyén víztározó áll, a vízgyűjtő terület több más települése (Dara, Osztrozsnyica, Polena, Ruszka, Szmolnik, Valaskóc) ma már a turista térképeken sem található, a hozzájuk vezető utakon korlátozott a közlekedés. Másik víztározó emelkedik Nagy Domása és Dobra helyén. Az itt kialakított mesterséges tavat - a sztanincivel ellentétben - nem zárták el a külvilágtól. Partján - a turista térkép jelzései szerint-campingek sora várja a látogatókat. E változások mégis azt erősítik, hogy a múlt emlékei lassan valóban a néprajz és a történelem kutatójára maradnak. 22 Ilyennek tekinthetjük Bihar megyét, amely földrajzilag is mutat hasonlóságot, hiszen az Alföldtől a magas hegyekig tart, s művelésében ugyancsak jelentős szerepet játszik a szőlő. Vö. Papp Klára: Biharország jobbágynépe. A magánbirtok és jobbágysága a XVIII. században. Debrecen, 1998. 23 Tamás Edit: Zemplén vármegye népessége a XVII1-XIX. században. In: Zemplén népessége, települései... i. m. 265-297. Bagdi Róbert-Demeter Gábor: Nyelvhatár-változás, asszimilációs helyzetek és a statisztika megbízhatósága Zemplén megye példáján. In: Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. Szolnok 2004. 359-383. - A szlovákság 18-19. századi előretörését néhány város elmagyarodása és az 1880-1910 közötti asszimilációs kísérletek nem tudták ténylegesen ellensúlyozni. - Biharban is hasonlóképpen mozdult el a magyar-román etnikai határ, mint Zemplénben a magyar-szlovák határ. Vö. Papp Klára: Paraszti társadalom az úrbérrendezés idején. In: Bihar vármegye az úrbérrendezés idején. Szerk. Barta János-Papp Klára. Debrecen, 2005. 151-181. 24 Novák: i. m. 410. 54