Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
További könyvtárakról tájékoztat a Borovszky-mongráfia Irodalom,, tudomány, művészet fejezete. Például a Selmecbányái Magyar Királyi Bányaigazgatósági Könyvtárról, amely 1820-ban alakult, s 1906-ban 1879 kötete volt; az 1776-ban alakult Kegyes Tanítórend Selmecbányái Könyvtáráról, amely 5484 kötettel rendelkezett. A kisebb könyvtárak közé tartozott a Selmecbányái Ag. Ev. Egyházközség Könyvtára a maga 617 kötetével és az 1864-ben alapított Selmeci Magyar Olvasóegylet Könyvtára, amely 1984 kötetből állt. Ugyancsak a monográfia számol be a jelentősebb magánkönyvtárakról, az 1836- ban létesített 4034 kötetes Breznyik-féle könyvtárról, Dacsó Pál kétezer kötetes dacsókeszi könyvtáráról, a két és félezer kötetes Lnczenbacher-féle szobi könyvtárról, amely tovább gyarapodott, s amelynek sorsát Mándli Gyula, a későbbi községi könnyvtár igazgatója követte nyomon. A báró Majthényi-féle könyvtár 2344 kötetet tartalmazott, s a leszenyei kastélyban kapott helyet. Nagyobb könyvtára volt még Zmeskall Zsigmondnak Egyházmaróton, Pongrácz Lajosnak Felsőtúron, Wilczek Frigyesnek Felsőszemeréden, Coburg-Gothai Fülöpnek Szentantalon. A szentantali Koháry-Coburg kastély egyébként sok más értékes gyűjteményt is őrzött, például különféle stílusú bútorokat, porcelánt, festményeket, trófeákat stb. A magánkönyvtárak közül legjelentősebb volt a Iontól Rakovszky-féle könyvtár, amely mintegy 8000 kötetet tartalmazott, köztük „49 ősnyomtatványt és több becses unikumot”. A Rakovszky-kastély egykori átalakított épülete ma is áll bontón a volt egyházi iskola közelében. A XIX. század első felében itt lakott Rakovszky István, aki - mint Nagy Iván írta - „ többi közt idejét történelmi tanulmányokra szentelte, és e szakban több becses dolgozatot is közlött folyóiratokban ”. Muzeológiai kezdeményezések Visszatérve a szó szorosabb értelmében vett muzeológiához, elmondhatjuk, hogy Hont megye székhelyén tulajdonképpen az 1898-ban Pongrácz Elemér által szervezett nagyszabású történelmi kiállítás tekinthető a múzeumalapítás közvetlen előzményének. A kiállításnak Pongrácz Elemér szerkesztésében megjelent egy nyomtatot katalógusa is (A „Hontvármegyei Történelmi Kiállítás Katalógusa. Szerk.: Pongrácz Elemér. Ipolyság, 1898.), amely termek szerint mutatja be a mintegy ezer darab tárgyat. A kiállításon nagyon sok olajfestmény, kő- és acélnyomat, fénykép és rézmetszet szerepelt. Az olajfestmények legtöbbje portré volt, valamint városképek s a honti várakról készült alkotások. Két jelentősebb művészt találunk a szerzők közt: Barabás Miklóst és Vastagh Györgyöt. Több metszet Barabás Miklós rajza után készült. A címerek közt valamennyi Hont megyei nemes családé jelen volt. Külön említést érdemelnek az oklevelek, melyek közt több Arpádkori is felbukkant. A Vasárnapi Újság a látottak kapcsán kiemelte Selmecbánya 1532-ből való jegyzőkönyvét, amely a legrégibb magyarországi jegyzőkönyvek közé tartozik. A kiállítást követő összejövetelen vetődött fel először a múzeumalapítás gondolata. 1898. december 29-én egy közgyűlésen elfogadták a Hontvármegyei Múzeum Társulat 49 paragrafusból álló Alapszabályzatát, melyet a belügyminiszter 1899. szeptember 16- án hagyott jóvá. A tagok nyomban hozzáfogtak egy létesítendő múzeum anyagának gyűjtéséhez. Közben megjelent Matunák Mihálytól (1866-1932) a Társulat két kiadványa (.Drégely és Palánk katonai szerepe a török alatt 1552-1593. Korpona, 1901.; Drégely, Palánk, Szondy. Ipolyság, 1902.). Matunák, a Társulat titkára egyébként muzeológiánk 580
