Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Barta János, ifj.: Településszerkezet, foglalkozás és jövedelmek Zemplén megyében a 18. század végén

A 4. táblázat adatai egyértelműen azt tanúsítják, hogy a megye északabbi kerületeiben a birtokosok általában mérsékeltebb jövedelemre számíthattak, mint a déli kerületekben. Jelentősen csökkent a majorságokból származó jövedelem. A birtokosok a szerencsi kerület mellett a megye középső harmadában található homonnai, terebesi és gálszécsi kerületekben kihasított majorsági földjeikből húztak hasznot (a négy kerület adta a majorsági jövedelmek majdnem 60%-át). A királyhelmeci kerületben az összes jövedelem 32,5%-a, a gálszécsi, a terebesi és a homonnai kerületekben egyaránt 29% körüli nagyság, a szerencsi kerületben 25% származott a saját kezelésű birtokokról. Még erősebben koncentrálódott a szőlőművelés. A megyebeli szőlőművelés jövedelmének több mint fele (57,9%) a tokaji, további egyötöde (21,4%) a pataki kerületből származott. A két kerület együttesen a szőlő-jövedelem négyötödét - 79,3% - biztosította. A tokaji kerületben a szőlő haszna a felmért jövedelmeknek közel felét tette ki (49,6%), s a pataki kerületben is megközelítette ezt a nagyságot (45,1%). 1800-ban különben az akkor Hegyaljának elfogadott 20 településről származtatták a megye összes jövedelmének 26,3%-át (6737 4/8 telek) és szőlőjövedelmének 86,4%-át (3250 5/8 telek). Szerényebb jövedelmet nyújtott a szőlő a szerencsi és az újhelyi kerületek birtokosainak. A megyebeli kerületek közel kétharmadában ugyanakkor egyáltalán nem, vagy alig folyt szőlőművelés.15 Ezeken a területeken felértékelődött a paraszti népességtől származó járadékok és az italmérés jelentősége. Bár a tokaji és a pataki kerületekben a paraszti járadékok aránya meglehetősen alacsony, ez a tétel mégis nagyjából arányosan oszlott meg az egyes kerületek között. Pedig a feltüntetett - kiegyenlítettnek látszó - összegek igen eltérő összjövedelmek részei voltak. A jobbágyi- és a zsellérektől származó járadékokból származó jövedelmek skálája meglehetősen változatosan alakult, hiszen a tokaji kerületben az összjövedelmek 8,5%-át, a göröginyeiben 81%-át tették ki. A magasabb arányok nem feltétlenül jelentettek összegszerűen is magasabb jövedelmeket. A paraszti járadékokból származó jövedelmek az északabbi kerületekben azért lehettek magasabbak, mert ott a birtokosoknak alig akadt más jövedelemforrásuk, mint jobbágyaik és zselléreik szolgáltatásai. A jobbágyoknak az erdő-élésből származó jövedelmeit az 1800-i összeírás nem örökítette meg, némi támpontot nyújthat mégis, hogy a birtokosok erdőből származó jövedelmei olyan kerületekből származtak, amelyek másban nemigen álltak az élen. Az erdőjövedelem a szinnai (17,8%) és a varanói (9,8%) kerületben a Beszkidek erdeiből, a zétényi (11,5%) és az újhelyi (12,6%) kerületekben a Tisza, Bodrog és Labore ártéri erdeiből származott. (Szinna mezővárosból 20 sessio, Zétényből 10 6/8 sessio erdőjövedelem származott. Kiemelkedő még Újhely 25 7/8 sessiója, ami a kerület ilyen jövedelmének felét jelentette.)

A szeszes italok (bor, égetett szeszesitalok) kimérése, a korcsmáltatás (educillatio) szemmel láthatólag nem volt függvénye a helyi szőlőtermesztésnek, hiszen haszna jóval magasabb arányban képviseltette magát a jövedelemforrások között, mint amit a művelés határai sejtetni engednek. Nem csoda, hiszen azokon a településeken is tartottak korcsmát és mértek bort valamint égetett szeszes italokat, amelyeknek nem volt szőlőtermelésük. A legkiemelkedőbb helyre ezúttal is a tokaji kerület került, amely a kategória megyei jövedelmeinek 27,4%-át adta. (Nyilván errefelé a korcsmákban nemcsak a helybeliek vásároltak bort.) Az adott jövedelmi kategória részesedése a megyei összes mennyiségből

15 A megye északabbi területeinek szőlőműveléséről Id. Boros László: Észak Hegyalja és a kapcsolódó felső-zempléni jó bortermelő helyek vázlatos történeti földrajzi tájértékelése. In: Zemplén népessége, települései. Tanulmányok Németh Gábor emlékére. A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei. 37. Szerk.: Tamás Edit. Sárospatak, 1999. 80-103.

51