Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Bartha Júlia: A kunok gyásza. A temetkezési szokások változása a Nagykunságon
ják a magot.”18 Ám az orvostudomány a méhizomzat összehúzódásának fokozására „a szülés utáni vérzés” csillapítására használta. Ha a méhben maradt a placenta (méhlepény - mása) egy darabja, „rozsvirágrul vizetekét itatnak” - írja Magyari Kossá. Ugyanerre a mechanizmusra építve népi abortívumként használták. Már egészen kevés, 4-5 gramm is mérgező hatású lehet. Az anyarozzsal fertőzött lisztből sütött kenyeret fogyasztják, egy idő után idült mérgezési tüneteket mutatnak, amelyeknek súlyos esetei végtagüszkösödéssel járhatnak. Az anyarozsfogyasztás következményeinek legérzékletesebb irodalmi példáját Miller Salemi boszorkányok című színdarabja hozza. Az asszonyszállási kun sírba feltehetően nem a vérzéscsillapító hatása miatt tették a növényt, hanem, mert ismerhették hallucinogén hatását. Ezt a feltételezést támasztja alá az, hogy az 1930-as évek elején Walter Abraham Jacobs és Laurence Craig a New York-i Rockefeller Intézet munkatársai izolálták az anyarozs hatóanyagát, a lizergsavat. Albert Hofmann pedig 1938-ban ugyancsak az anyarozsból szintetizálta az LSD nevű, immár világszerte ismert kábítószert.19 Az anyarozst vérzéscsillapító hatása miatt a kazak népi gyógyászat - az állatgyógyítás terén máig megőrizte, de maga a rozsüszög narkotikumként nem ismert a recens kultúrában. A törökségi kultúrában analógiája a kazakoknál él. A kisázsiai halottkultuszban nincs rá adatunk, helyét valószínűleg a mák, illetve az ebből készült ópium töltötte be. Már a 17. századi anatóliai sírköveken megjelenik a mák, mint díszítés és mint az örök álom jelképe.20A nagykunsági kun temetkezési szokások másik ilyen talányos növénye az üröm (Artemisia), amelynek a Kárpát-medencében előforduló négy fajtája közül a fekete üröm (Artemisia vulgaris) eleve kiesik, hiszen alig száz éve terem meg ezen az éghajlaton. A törökségi kultúrából vett récens párhuzamok alapján a Nyugat-Ázsiából származó, fehérürömre (Artemisia absintium) gondolunk. A kazak és a kaukázusi kumük temetkezési szokásokban máig használt kultikus növények rontáselhárító célzattal teszik a sírba. Az üröm gyógynövényként való használatáról, római sírokban való előfordulásáról említést tesz a szakirodalom, de a középkori temetőből Selmeczi László Karcag-asszonyszállási ásatási adata az egyetlen, ami azt bizonyítja, hogy a 14-16. századi temetkezési szokásokban még szerepet kapott ez a növény.21 A Nagykunsági ásatások a kun műveltség egy igen becses emlékére a kunok gyászszínére is fényt derítettek. A Karcag környéki szállástemetők 16. századi rétegéből előkerült viseletmaradványok mindegyike lila színű volt, amiből Selmeczi László arra a véleményre jutott, hogy „az asszony szállási és orgondaszentmiklósi kunoknál a lila gyász volt a gyakorlat.”22 Az ásatás során előkerült koporsómaradványok is festettek voltak, azt a feketéskék színt festették, amit a nagykunsági tájnyelv kunkéknek nevez, s ami a kunsági festett bútorokon máig megőrződött. A koporsófestés szokása már nem él, de a kétszáz éve Bácskába kirajzott kunságiak megőrizték a 20. század közepéig a Kunhegyesről kitelepült bácsfeketicsiek kékre festették a koporsót. A fiatalok koporsóját világosabb, az öregekét sötétkékre festették. A koporsó fából készült, de még emlékeznek arra, hogy a múlt században előfordult nádfenekű koporsó is,23 amelynek előképeit megtalálták a 18 Magyari Kossá Gyula 1979. 321. 19 Veszárné Petri Gizella 1979. 321. 20 Karamagarali, Beylian 1992.; Bartha Júlia 1996. 97. 21 Selmeczi László 1992. 15. 22 Selmeczi László 1992. 39. 23 SárköziF.-Sárándi J.-Kórizs József 1997. 490
