Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Gecse Annabella: A baracai temető sírjeleiről
Nem egyre közülük rávésették a még ma is élő hozzátartozó (özvegy feleség) nevét, kihagyva a halálozási évszám helyét. Köze lehet azonban a viszonylag egyszerű sírjelformákhoz annak is, hogy a falu mint közösség számára az egyszerűbb, ám értékesebb alapanyagú sírjel állíttatása vált normává.16 Tehát értékét nem a díszítésével, hanem alapanyagával igyekeztek emelni, ez magyarázza a márvány gyakoriságát is. Mindez azonban nem befolyásolja azt a tényt, hogy ebben a tekintetben - némi késéssel - a temető szintén igazodik az élő település képéhez. Baracán tehát - ha etnikai viszonyok tekintetében nem is naprakészen - a temető valóban az élő település képe. Hosszú idő óta őrzi azt a településszerkezeti sajátságát is, hogy a templom, vele szemben pedig a temető kissé a lakóházak fölé emelkedik, a templom szembenéz a temetővel, a temető a templommal (1. 20. és 22. kép). A lakóházakról is, csakúgy, mint a síremlékekről, elmondható, hogy az 1960-as, 70-es évekbeli átépítési hullám teljesen átalakította a korábbi faluképet, ám az azóta sem változott, nem követte, nem követi az újabb „divatokat”. IRODALOM Czenthe Zoltán 2005: Fejfák. (Gömör - Kishonti Téka 10., Görnöri Atlantisz 2.) Rimaszombat L. Juhász Ilona 2002: Rudna I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században. (Lokális és regionális monográfiák 2.) Dunaszerdahely-Komárom 2005: „Fába róva, földbe ütve...” A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál. Komárom-Dunaszerdahely 2006: A szlovákiai magyar tájak temetőinek kutatása és dokumentálása. In: Fórum Társadalomtudományi Szemle 2006/4. 161-168. Klamár Zoltán 2004: Halálban is közösség. Az adorjáni temető vizsgálata. In: Farkas Rozália (szerk.): Studia Comitatensia 29. Néprajzi, történeti tanulmányok. Szentendre. 91-111. Kunt Ernő 1982: Temető és társadalom. In: Hoppál Mihály-Novák László (szerk.): Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához 10. Budapest. 243-256. 1987: Az utolsó átváltozás. A magyar parasztság halálképe. Budapest László Gyula 1982: A temetők jelképvilága. In: Hoppál Mihály-Novák László (szerk.): Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához 10. Budapest. 13-17. Liszka József 1983: Fejfák és lábfák a görnöri Felsővályon. In: Honismeret. 3. sz. 50-51. Novák László Ferenc 2005: Fejfa monográfia. Nagykőrös Puntigán József-Puntigán Tünde 2003: A losonci református temető. (Notitia Historico - Ethnologica 3.) Komárom-Dunaszerdahely Thain János-Tichy Kálmán 1991: Kisalföldi és görnöri népi építészet. Sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta: Liszka József. (Néprajzi Múzeum, Series Historica Ethnographiae) Budapest 16 Az effajta mértéktartás, a falubeli idősebb nemzedékek által az erős vallásossággal párhuzamba állított szigorú rendtartás más jelenségekben is megragadható. Ez lehet az (esetleg mások mellet egyik fontos) oka annak, hogy Baraca 20. századi történetében csak 2-3 házasság végződött válással, paraszti népessége körében mindössze egy nőnek született lányként gyermeke. 486
