Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Gecse Annabella: A baracai temető sírjeleiről

készülnek. Ez a típus az 1980-as évekre vált igazán elterjedtté, és azóta a sírjelformák semmit nem változtak.

Egyetlen kivételes esetben igazodik a sírjel a legújabb szokások egyikéhez. A tulajdonképpen fejfa formájú, reformátusnak számító sírjel, amelyet ma egyre inkább kopjafának neveznek, Agócs Béla tragikusan, fiatalon elhunyt tanító sírját jelöli15 (19. kép).

A sírjelek bemutatásával csupán a Baracán ma láthatóak között igyekeztem néhány típust meghatározni, valamennyire elterjedtségüket, a típusok arányait felmérni. (Sírjelek szempontjából vegyes temetőrészlet szerepel a 21. képen.)

Ha vannak is olyan szempontok - például az alapanyag - amelyek szerint a sírjelek egyértelműen besorolhatóak, nagyon sok példa van arra is, hogy más szempontok alapján a besorolás nem egészen egyértelmű. Ennek talán legtipikusabb esete az a táblaszerü síremlék, amely felül kereszt formában zárul. Amennyiben a sírok hantját (tehát nem csupán a sírjelet) is figyelembe vesszük, még az alapanyag szerinti besorolás sem egyértelmű, hiszen nagyon gyakran előfordul, hogy a sírjel márványból készült, de az egész sírt műkő lapokkal, esetleg betonnal fedték be.

A falu lakóinak etnikai és nemzetiségi hovatartozása a sírjelek jellegét nem befolyásolja. A cigány családok (akik önmagukat nem romának, hanem cigánynak nevezik) a „parasztokhoz” hasonló sírjeleket állíttatnak. Az egykor Baraca határában lakó szlovák családok sírjelei - amennyiben van sírfeliratuk - csak nyelvükben térnek el a magyar szövegektől. Egyetlen kétnyelvű sírfelirat van a temetőn, olyan házaspáré, amelyben a férj magyar volt, a feleség pedig cseh nemzetiségű.

Baracát tehát - a sírjelek tekintetében - elkerülték azok az 1990 óta jellemző újítások, amelyek nyomán a szögletes formákat kezdik kiszorítani a gömbölyű, ovális formák,

15 A jelenség elterjedéséről, nemzeti jelképpé való átalakulásáról a szlovákiai magyarság körében L. Juhász Ilona számol be kimerítő részletességgel. L. Juhász Ilona 2005.

482